Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek
248. ábra. Szivattyútelepek helyszínrajzi elrendezése (V —a szivattyútelep beömlési oldala, O —gravitációs vízbevezetés, H a töltésbe épített zsilip) lehet. A második, az acélgereb már sűrűbb. A gerebeknek elég erőseknek kell lenniük, hogy ellenálljanak az úszó testek nyomásának és elduguláskor az esetleges víznyomásnak is. A gerebek felső része a jég és az egyéb úszó tárgyak visszatartása cél jából a legalacsonyabb vízszín alá mintegy 0,50 ~ 0,80 m-re nyúló vasbeton merúlojfilial is helyettesíthető. A gerebek elrendezésekor gondolni kell arra, hogy azok tisztítás céljából jól hozzáférhetek legyenek. Legjobb, ha a gerebek a vízszín fölé kiemelve tisztíthatók. A sűrűbb gere- beket géppel célszerű tisztítani. Gondolni kell a gerebek tervezésekor a jég elleni védelemre is. Ebből a célból nagy létesítményeknél villamos fűtés is alkalmazható. A gerebek fölött 1,00 -t- 1,50 m széles kezelőjárda van. Az adott gerebalak és pálcaköz figyelembevételével kiszámított gerebvesztesóget hozzá kell adni a szivattyú emelési magasságához. A gerebveszteségnek 2 -r- 3 cm-nól nagyobbnak nem szabad lennie. A szivattyúk nyomócsöve vagy közvetlenül a befogadóba, vagy a töltésbe épített zsiliphez csatlakozó nyomómedencébe torkollik. Töltésezett vízfolyásoknál mindig biztonságosabb a nyomómedence alkalmazása. Ez elválasztja a szivattyútelepet az árvédelmi töltéstől, ezért az árvédelmi töltés a szivattyútelep építése következtében nem gyengül meg. A nyomómedence kiemelkedő partjai akkor is megvédik a szivattyútelepet, ha az 409
