Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek
(245/a ábra). Részben természetes, részben mesterséges befogadónál a szivattyútelepnek az árvédelmi töltésen átvezető zsilippel egységes létesítményt kell alkotnia, ugyanis ez az elrendezés felel meg leginkább a vízrendezés üzemi követelményeinek. Emellett biztonsági okokból a szivattyútelepet ajánlatos mindig az árvédelmi töltés mentett oldalára építeni. Az árvédelmi töltésbe csak a töltésen átvezető zsilipet helyezzük, a szivattyú- telepet nem. Ha a terület felesleges vizeit gravitációsan elvezetni sohasem lehet, vagy ha a vízrendezés céljaira szivattyúval összekapcsolt, függőleges talajcső-vezetékeket létesítettek, az árvédelmi töltésen átvezető zsilipet építeni nem szükséges. Ki kell elégíteni a szivattyútelepek helyének meghatározásakor azt a követelményt is, hogy azok a befogadóhoz a lehető legközelebb legyenek, minthogy a nagy beruházási költségekkel járó, valamint a szivattyúk által végzendő munka mennyiségét az áramlási 24ö. ábra. Szivattyútelepek helyszínrajzi elhelyezése veszteségekkel megnövelő nyomócsőnek a lehető legrövidebbnek kell lennie. Hátrányos azonban az is, ha a nyomócső hosszát úgy csökkentik, hogy az átszivattyúzott vizet a befogadóba nyűt csatornán vezetik be, minthogy ez a csatorna ki van téve a nagyvizek hatásának, a féltöltődésnek és az egyéb rongálódásoknak. Ezért ennek a csatornának ugyancsak rövidnek kell lennie, és a befogadóba annak homorú parti szakaszán kell be- torkollama, ahol a feltöltődés veszélye a legkisebb. Csupán abban az esetben lehet célszerű árvédelmi töltésekkel szegélyezett, hosszú vízelvezető csatornát építeni és a szivattyútelepet a csatorna végére helyezni, ha a terület legmélyebb része a befogadótól távol, a terű- let belsejében van (245/b ábra). Előnyös lehet a szivattyútelepet annak a helyi természetes vagy mesterséges tározónak (holtágnak, halastónak stb.) partjára is építeni, amelybe a vízelvezető főcsatorna torkollik. Ilyen elhelyezésnél olyan tározótér létesítendő, amely lehetővé teszi, hogy hosszabb idejű szivattyúzást alkalmazva a szivattyúk teljesítőképessége kisebb legyen, vagy pedig hogy a tározott vizet akkor bocsássák gravitációsan a befogadó vízfolyásbal amikor annak vízállásai alacsonyabbak. Ha azonban a tározómedence nagyon nagy, és ennek következtében kiürítése igen hosszú ideig tart, az így elhelyezett szivattyútelep esetleg csak késve tudja a lefolyó vizeket átemelni. A vízrendezés által érintett területen, ha lehetséges, ajánlatos csupán egy szivattyútelepet építeni, minthogy az átemelt víz hozamának növekedésével a víz térfogategységére vonatkoztatott szivattyúzási költség csökken. Ugyancsak kisebbek az üzemi költségek, ha a vízhozamot egy nagy szivattyútelepet megépítve emeljük át, mint akkor, ha ugyanannak a vízhozamnak átemelésére több kisebb szivattyútelepet létesítünk. Hátránya lehet azonban az egy szivattyútelep létesítésének a túlzottan hosszú és nagy vízhozamú, tehát költséges vízelvezető főcsatorna építésének, vagy ha a terep sík, esése kicsiny, a vízelvezető főcsatorna viszonylag mély elhelyezésének szükségessége. Ezekben és egyéb indokolt esetekben sokszor célszerűbb néhány olyan kisebb szivattyútelepet építeni^ amelyeknek helyszínrajzi elrendezése és nagysága megfelel a helyi körülményeknek (a terepviszonyoknak. a vízrendezés üzemi követelményeinek, a magassági jellemzőknek), és amelyeket, ha lehetséges, az irányító központtal távvezérlő berendezéssel kötnek össze. 406
