Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A helyi vízrendezés létesítményei - XII. Különleges talajcsövezési módok
két a talaj jellemzőitől függően 0,80 h- 1,40 m-es szokásos mélységre helyezik, azonban a talaj csövek közötti hézagokat karmantyúkkal zárják el (XVI. 2/c fejezet), ennek következtében a talaj cső-vezetékek vízzáróak, és ilyen szakaszaikon csak vizet elvezetni képesek, de vizet közvetlenül (az illesztési hézagokon át) befogadni nem. Bizonyos távolságonként, általában 5 -j- 10 méterenként, a vízszintes talajcső-vezetékek alá 60 -h 100 cm mély, mintegy 60 cm oldalhosszúságú, négyzet alaprajzú gödröket ásnak. Ebbe állítják bele a vízszintes talajcsövekkel derékszögben összekapcsolt, kavicsszűrő feltöltéssel körülvett, lyuggatott csövet (233. ábra). Az aknába befolyik a talajvíz, a függőleges talajcsövön bejut a vízszintes vezetékbe, és azon át a gyűjtővezetékekbe folyik. A talajcső-vezetékek benövése ennek a módszernek alkalmazásakor csaknem teljesen kizárt, azonban a talaj cső-hálózat építése aránylag költséges 60cm 233. ábra. Rérolle-rendszerű talajcső-vezeték 3. Elektroozmotikai talajcsövezés Vizet át nem eresztő vagy csak nagyon kis mértékben áteresztő talajok felesleges vize talaj csövezéssel vagy csak nehezen, vagy egyáltalán nem távolítható el, minthogy a talajban levő csaknem minden víz kötött állapotban van. Ha az ilyen talajok felesleges vizének eltávolítása ennek ellenére szükséges, példáuj munkahelyek (munkagödrök, alapgödrök stb.) víztelenítésekor, alkalmazható az ún. elektroozmotikai talajcsövezés (röviden elektromos talajcsövezés). Ennek alapelve elektroozmózis létesítése a talajban. Elektroozmózisnak azt a jelenséget nevezzük, amelynek folyamán kapilláris rendszerrel (diafragmával) egymástól elválasztott két különböző dielektromos állandójú anyag érintkezési felületén olyan elektromos mező keletkezik, amelyben elektromos egyenáram bekapcsolása után a részecskéknek a pozitív elektródáról, vagyis az anódról a negatív elektróda, vagyis a katód felé irányuló mozgása kezdődik. Az érintkezésnél rendszerint a nagyobb dielektromos" -állandójú anyag töltése pozitív, a kisebb dielektromos állandójúé pedig negatív. Például a víz dielektromos állandója 81, az üvegé 2 -h- 16. Ezért az üvegkapillárisban levő víz a kapilláris falával való érintkezésnél pozitív töltésű, az üveg viszont negatív töltésű lesz. Ha azonban a kapilláris mindkét végén a vízbe elektródákon át elegendően nagy feszültségű egyenáramot vezetünk, a kapillárisban a már említett irányú áramlás keletkezik. Ugyanilyen elektroozmotikus hatás keletkezik a nedves talajban is, amelyet vízzel kitöltött kapilláris rendszernek tekinthetünk. Ha ebbe a talajba elektródaként két fémcsövet helyezünk, az egyenáram bevezetése után a talajban 384
