Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A helyi vízrendezés létesítményei - XI. Vízrendezés árkok alkalmazásával
A teraszok létesítésével célszerűen kombinálni kell a sávos növénytermesztést, meghatározott vetésforgónak megfelelően váltogatva a termesztett növényeket. A teraszok létesítésének kérdéseivel K. JÜVA és J. CABLÍK Erózió- talajvédelem című, Budapesten 1959-ben megjelent könyve foglalkozik részletesebben. 3. Az árkos vízrendezés alkalmazása Ha az árkos vízrendezés alkalmazásáról kell döntenünk, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk ennek a vízrendezési módszernek előnyeit és hátrányait, és meg kell állapítanunk, hogy a helyi körülmények a módszer alkalmazása szempontjából megfelelők-e. Az árkos vízrendezés előnyei általában közvetlenül műszakiak, de számos előnye van a vízrendezés céljának elérése és létesítményeinek fenntartása szempontjából is. Az árkos vízrendezés műszaki előnye mindenekelőtt az, hogy a viszonylag nagy keresztszelvényű vízelvezető árkok nagyon kicsiny hosszirányú eséssel, tehát teljesen sík terepen is építhetők. Emellett a vízelvezető árkok gyorsan összegyűjtik és elvezetik a felszíni vizeket, és nagyon változó vízhozamokat is képesek elvezetni. Ha szükséges, utólag mélyíthetők, vagy fordítva, fenekükre kisebb küszöbök építhetők, és fokozatos feltöltéssel mélységük csökkenthető. A vízrendezési létesítmények fenntartását és működését tekintve megállapítható, hogy az árokrendszerek áttekinthetők, minden létesítményük könnyen hozzáférhető. Ez jelentősen megkönnyíti időnkénti felülvizsgálatukat, valamint fenntartásukat és javításukat. Az utóbbiak során lényegében csupán felszíni beavatkozásokat és építési munkálatokat kell végezni. A vízelvezető árkok csupán az átereszek, valamint az egyéb kereszteződési létesítmények rövid szakaszain stb. folytatódnak felszín alatti létesítményekben. Nagyon célszerűen alkalmazhatók a vízelvezető árkok a vízrendezés és az öntözés, valamint a talaj erózió elleni védelme és a vízrendezés kombinációjánál. Ha fönnáll az a veszély, hogy a vízrendezés által érintett területeken a nyári száraz időszakban aszálykárok keletkeznek, a vízrendezés által érintett terület rétjeinél kívánatos, gyakran elengedhetetlenül szükséges a vízrendezést öntözéssel kiegészíteni. Különösképpen érvényes ez a megállapítás, ha a vízrendezés olyan tőzeges területeket, folyók hullámteret, lecsapolt halastavak és egyéb tavak területét érinti, amelyeket a tavaszi hónapokban, valamint záporok idején az összegyülekező csapadékvíz, a megemelkedett talajvíz vagy magas vízállások idején a folyókból kiömlő víz vizenyőssé tesz, azonban a szaraz időszakban gyakran károsan kevés talajuk nedvességtartalma. Az árkos vízrendezés létesítményeit az öntözés céljainak megfelelő létesítményekké átalakítani viszonylag nagyon egyszerű, csupán a vízelvezető csatornákat és a gyűjtőárkokat kell zsilipekkel ellátni. Ezek a vizet visszaduzzasztják 325
