Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés fő létesítményei - IX. A vízelvezető hálózat befogadója
A magasabban fekvő (H jelű) sáv vizeinek elvezetésére az alacsonyabban fekvő (A jelű) sáv elvezető csatornája is felhasználható akkor, amikor a befogadó vízfolyás vízállásai olyan alacsonyak, hogy az alsó sáv vizei is gravitációsan vezethetők be. Ha az alacsonyabban fekvő sáv vizeit szivattyúzni kell, a lóO/b ábrán m-mel jelölt helyen az elvezetőcsatornát zsilippel elzárva, megakadályozzák a felsőbb területrészek vizeinek lefolyását, és a magasabban fekvő sáv vizeit az (m—n) árapasztó csatornán át gravitációsan vezetik a befogadóba. így a szivattyúzás a befogadó vízfolyás, illetőleg annak vízállásai által meghatározott szintnél alacsonyabban fekvő területre korlátozódik, és a vizet vagy közvetlenül a befogadóba, vagy a magasabb fekvésű sáv gravitációs csatornájába szivattyúzzák. Gyakran előfordul ez a második eset (151. ábra) olyan vízfolyások árterületein, amelyeknek medrét és a partjához közeli területeket a lerakodó hordalék feltöltötte. Ha szükséges, mindkét magassági sáv ellátható szivattyúteleppel. A szivattyúzandó vízmennyiség csökkentését vagy a szivattyúk jobb működési feltételének biztosítását segítik elő végül a tározók is. Ezek a vízelvezető rendszerek vizét egy ideig tározzák, és ezáltal lehetővé teszik, hogy a víz kedvezőbb időpontban és hozamát tekintve alkalmasabb időbeli eloszlásban kerüljön a befogadó vízfolyásba (ezt a víz- bevezetést nevezik tározást alkalmazó szivattyús vízbevezetésnek). A legjobb megoldás az, hogy ha a vízelvezető hálózatban vagy külön erre a célra földből épített medencében tározott víz a befogadó vízfolyás apadásakor rögtön gravitációsan bocsátható be. Rendszerint azonban szükséges marad a szivattyúzás, mégis a körülmények a tarozás nélküli esethez viszonyítva előnyösebbekké válnak. Más megoldás alkalmazásakor a vízelvezető rendszerek vizét olyan tározóba szivattyúzzák, amely magasabb ugyan a vízrendezés által érintett területnél, azonban alacsonyabb a vízfolyás nagyvizeinek szintjénél. Ennek következtében csökken az emelési magasság. A tározóból a befogadóba az apadás után gravitációsan vezetik a vizet (152. ábra). A tározók alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy a tározott víz hosszabb idő alatt kerüljön átszivattyúzásra, mint amennyi idő alatt a tározót feltölti, ennek következtében csökkenthető a szivattyúk vízszállító képessége és gazdaságosabbá válik a szivattyútelepek gépi berendezése. A tározás céljára mindenekelőtt magát a vízelvezető hálózatot, továbbá a folyók holtágait, a halastavakat és a természetes terepmólyedéseket kell felhasználni. Ha ilyen tározási lehetőségek nincsenek, vagy ha vannak, de nem kielégítőek, a szükséges tározóteret mesterségesen kell létrehozni. Ez például úgy érhető el, hogy a vízelvezető csatornát a szükséges í’j-nél nagyobb, F., átfolyási szelvénnyel, azonban kisebb eséssel építik meg (vagyis l, < /,)> ennek következtében nemcsak a csatorna tározótérfogata növekszik, hanem egyidejűleg csökken a szivattyúk emelési magassága is (h„ < hx, 153/a ábra). 152. ábra. Az emelési magasság csökkentése tározó alkalmazásával 153. ábra. Csatornák tározóképességének kihasználása 265-
