Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - VI. A vízelvezető létesítmények mélységének és távolságának meghatározása
ban (76. ábra). Ezért a vízelvezető létesítmények mélységének és egymás közti távolságának meghatározása nagyon fontos feladat, minthogy ennek megoldásától függ a vízrendezési létesítmények működése, valamint beruházási költségeik alakulása. 76. ábra A talajcsövek mélységének és egymás közti távolságának változása a talaj fajtájától függően 1. A vízrendezési létesítmények mélysége A vízelvezető csatornák, árkok, talajcsövek megfelelő mélységének meghatározásával a vízrendezési munkálatok kezdete óta számos vizsgálat és tanulmány foglalkozott. A kőből, kavicsból vagy rőzséből készített régi római talajcsővezetékeket kis mélységre, legfeljebb 90 cm-re helyezték. Hasonló fektetési mélységet, pl. 75 80 cm-t alkalmaztak Csehszlovákiában is az újkori talajcsövezési munkálatok kezdetén, a XIX. században. Az ilyen kicsiny talajesőfektetési mélység hátrányai — a csövek befagyása, gyökerek benövése a csövekbe, a túlzottan sűrű és ezért költséges hálózat stb. — azonban csakhamar megmutatkoztak. Ezért a szakemberek — Csehszlovákiában B. TROJAN, Németországban L. VINCENT és mások — később a talajcsövek mélyebbre helyezése mellett foglaltak állást. A talajcsövek mélyebbre helyezése iszaptalajoknál célszerűnek mutatkozott. Hatásuk nagyobb távolságra terjedt, ennek következtében a vízelvezető hálózat ritkább volt, ez viszont mind építési, mind beruházási szempontból előnyökkel járt. így alakult ki az a gyakorlati szabály, hogy a talajcsöveket az úgynevezett normális mélységre kell helyezni. A normális mélységet tapasztalatok alapján határozták meg. így például Csehországban, Svájcban és Németországban a talaj cső-hálózat szívóvezetékeit 130 cm, kötött talajokba 150 cm mélyre fektették. Ezt a nagyobb talajcső-fektetósi mélységet először főképpen termékeny iszaptalajú, nem túlzottan csapadékos, elvizenyősödött síkságokon alkalmazták. Az eredmények nagyon kedvezőek voltak. Ezért a talajcső-fektetési mélységet tovább növelték; agyagtalajokban 140 -r- 170 cm-re, tőzegtalajokban egészen 180 cm mélyre is fektettek talaj csöveket. Amint azonban a talaj140
