Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései

qd a talajba szivárgott csapadékvíz mennyisége, vagyis ha a talaj kapilláris vízfelvevő képességének határáig vízzel telített, a fajlagos talajvízhozam (m

3/s/m2, lásd továbbá a VII. 3. fejezetet).

A leszívási görbe időbeli alakulásának meghatározása céljából vizsgáljuk

a vízrendezés dT elemi idő alatt érvényesülő hatását (75. ábra). Ha ez alatt az idő alatt a talajvízszín a vízelvezetés hatására dh értékkel süllyed, a talajban levő víz mennyisége

d 0 = <p P~ V° R dh (44a)

100

értékkel csökken.

P a talaj porozitása; értékét gyakorlatilag a talaj teljes (maximális), a talaj tériogatszázalékában kifejezett vízkapacitása jellemzi,

F0 a talaj maximális kapilláris vízkapacitása a talaj térfogatszázalékában kifejezve,

R a vízelvezető létesítmények (csatornák, talajcsövek) közötti távolság,

99 a leszívási görbe görbültségét kifejező, egynél kevéssé nagyobb értékű javító tényező.

Ha a párolgási vízveszteséget figyelmen kívül hagyjuk, ez a vízmennyiségcsökkenés a vízelvezető létesítmény egységnyi hosszúságú szakasza által levezetett Q ms/s vízhozammal egyenlő, vagyis

0,1 (p (P — V0) R dh — Q dT. (44b)

75. ábra. Vázlat a leszívást görbe időbeli alakulásának vizsgálatához

R

Ha Q értékét a (25) egyenletből l = — egyenlőség figyelembevételével

2

fejezzük, és a (44b) egyenletbe helyettesítjük, eredményül a 0,01 tp (P

VJ R dh = dT

R

(44c)

összefüggést kapjuk. Az utóbbi egyenletet átalakítva és h — hx ~ h2 határok között integrálva, a talajvízszín h{ szintről h2 szintre való süllyesztéséhez szükséges T időtartam kifejezhető:

0,01{R— va) R2 n_ n g 2k U hj S

(45)

Ebből az egyenletből, ha figyelembe vesszük azt a követelményt, hogy a talajvízszínt hl — h., értékkel, meghatározott T idő alatt kell süllyeszteni,

138