Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
A leszívási görbe legnagyobb ívmagasságát a h = — tg a (38b) 2 összefüggésből fejezhetjük ki. II a két szomszédos vízrendezési létesítmény közötti távolságot jelöli. h értéke nem állandó, hanem a talaj víztartalmától, a csapadékviszonyoktól és a hozzáfolyó talajvíz mennyiségétől függően változik. Hosszú, csapadék nélküli időszakokban vagy az érkező talajvíz hozamának csökkenésekor a leszívási görbe süllyed. Szélső helyzetében egybeesik a vízelvezető létesítmények fenékszintjében húzott egyenessel (IV. 1/a fejezet). Az említettekkel ellentétes viszonyok között a leszívási görbe ismét emelkedik. A fentebbi képletekben a leszívási görbének olyan ív magasságával számolunk, amely a különféle talajoknál az alábbi tga értékeknek felel meg: A talai ti; a A talai ti- 5 Homok ! 0,005 -4- 0,025 Iszapos homok j 0,02 -4- 0,05 Homokos iszap 0,03 -4- 0,07 1 Iszap Agyag Tőzeg (síkláp) 0,05 -T- 0,10 0,06 -r- 0,12 0,03 -r- 0,10 Ha a leszívási görbe ívmagasságát a vízelvezető létesítmények egymástól mért távolságának függvényében fejezzük ki, a (38a) egyenletet a H = hn -\- 0,50 R tga -f- l—ß (39) alakban írhatjuk. Az egyenletre tekintve látható, hogy a vízelvezető létesítmények mélysége és a köztük levő távolság egymással olyan összefüggésben van, hogy az egyik növekedésével a másik is növekedik és fordítva. Az összelüggés azt is mutatja, hogy ezeknek a mennyiségeknek változtatásával a vízelvezetes mértéké növelhető vagy csökkenthető. A (39) egyenlet további vizsgálata szempontjából azonban fontos annak figyelembevétele, hogy a vízrendezés célja csupán a felszíni vizek elvezetése, vagy pedig a főcél a talajvízszín süllyesztése és a süllyesztett vízszín állandósítása. Ha a vízrendezés célja csupán a felszíni vizek elvezetése, elegendő a vízelvezető csatornákat vagy árkokat II = hn + h0 in (40) 135
