Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
64. ábra. Vázlat a leszívást görbe jellem- 65. ábra. A leszívást cisszoicl szerkesztése tőinek számításához vagy az ebből levezethető, általánosabb érvényű , cos2 w q = h —.—1 sin cp (22b) összefüggésből számítható. Ez pedig a cisszoid egyenlete. A 65. ábra a leszívási cisszoid különböző időpontoknak megfelelő pontjainak megszerkesztését mutatja. A talajban kialakuló leszívási görbe megengedett legmagasabb helyzetének vizsgálatakor az elvizenyősödés okaiból indulnak ki. Az elvizenyősödést vagy a talajvíz, vagy pedig a beszivárgó csapadékvíz okozza. Azonban mindkét esetben feltételezik, hogy ha a vízelvezető létesítmény helyszínrajzilag egyenes vonalii, az ekvipotenciális felületek hengerfelületek. Ezek az aktív zónában egyszerűsítésképpen síkfelületekkel helyettesíthetők (66. ábra). Tételezzük fel, hogy a beszivárgó csapadékvíz által elvizenyősített talajba úgy helyeztek talajcsövet (66. ábra) vagy mélyítettek árkot, hogy annak feneke a vízszintes, a vizet át nem eresztő rétegen legyen. Tételezzük fel azt is, hogy a talajcső, illetőleg az árok hatására a talajvízszín süllyedt. Ha ez a leU--------------------------------- 21-R 6 6. ábra. Vázlat a leszívást görbe egyenletének számításához, feltételezve, hogy az elvizenyősödést a beszivárgó csapadékvíz okozza 126
