Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
Ha ezt az értéket a (18) egyenletbe helyettesítjük, és a már levezetett C — rníI helyettesítést alkalmazzuk, az eső megszűntétől számított, másodpercekben kifejezett lefolyást időt a /(* - k)l (* — k)n + 4*, (20) összefüggésből számíthatjuk. Azonban a teljes lefolyási idő t -f- T, ha t annak az esőnek az időtartama, amelynek következtében a víz felszíni lefolyására sor került. Ez a megfontolás t > t, ideig tartó esőre érvényes, minthogy a legnagyobb vízhozam ebben az esetben is Qp max —■ ('h- — (Í ■ k) l. Ez a vízhozam érvényesül egészen az eső megszűntéig, vagyis a t — t, időtartamig. Ennek elteltével a vízhozam csökkenni fog. Rövidebb ideig tartó, l < t, időtartamú esőknél számításba kell venni még a felszíni lefolyás késleltetését is. Ezzel a kérdéssel a későbbiekben (a VII. 1/c fejezetben) foglalkozunk. A (20) egyenletből az következik, hogy a csapadékból származó vagy egyéb felszíni víz lefolyása annál tovább tart, minél nagyobb a két szomszédos vízelvezető csatorna vagy árok közötti távolság (VI. 2. fejezet), és minél kisebb a víz v lefolyási sebessége. Ugyancsak meghosszabbítja a lefolyás idejét a felszín kisebb m értékkel jellemzett, nagyobb érdessége is, viszont a nagyobb terepesés (7), valamint a talaj nagyobb áteresztő képessége (k, /í,) ezt az időtartamot rövidíti, (k és kl a talaj t, valamint T időpontban érvényesülő átlagos áteresztőképességi együtthatója.) A hosszú ideig tartó esők (t), valamint a hosszantartó lefolyás (T) egyébként változatlan körülmények érvényesülésekor csökkenti a talaj áteresztőképességét (k és kt). A záporok intenzitása (i) fordítottan arányos a zápor időtartamával (t) (VII. 1/a fejezet). A csatornák vagy az árkok megfelelő elrendezésével tehát hatékonyan védekezhetünk a talaj káros elöntése vagy elvizenyősödése ellen. 2. A talajvízszín süllyesztése A talajvízszín süllyesztésével és a talajvíz elvezetésével kapcsolatos elméleti megfontolások abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy az elvizenyősödött talajban levő víz meghatározott része olyan szabad (gravitációs) talajvíz, amelynek mélyebb rétegekbe szivárgását vízzáró talajréteg akadályozza. Homokos, iszapos, tőzeges talajoknál ez az eset valóban előfordul. Kötött, agyagos és agyagtalajoknál, amelyekben a gravitációs víz létrejöttét nemcsak a talaj nagy vízmegkötő képessége, hanem a vízfelvételkor bekövetkező duzzadása is 124