Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - IV. A vízrendezés hatásai és előnyei
esetben a hengerfelület alakú leszívás! felület egy- vagy kétoldalú, attól függően, hogy a víz a vízelvezetési létesítményhez egy oldalról vagy mindkét oldalról folyik. Azt a távolságot, ameddig a vízelvezető létesítmény hatása érvényesül, a Leszívást távolsággal (D) jellemezzük. Ez gyakorlatilag annak a szelvénynek távolsága, amelyben vízszínsüllyedés már nem mérhető. A leszívási görbe alakja és esése egyrészt a nyugalmi talajvízszínnek a vízelvezető létesítmény feletti magasságától, másrészt a talaj fajtájától, főképpen összetételétől és áteresztőképességétől függ. Minthogy a vízelvezető létesítmény felé haladva, az átfolyási szelvények területe fokozatosan csökken (az 56. ábrán jelölt szelvényeket tekintve Fl < F2 < F3), folytonos mozgásnál növekszik a víz sebessége (w, > v2 > v3), tehát növekszik a leszívási (depressziós) felület esése is (/j > /2 > /3). Ez az esés a vízelvezető létesítmény felé haladva annál nagyobb, minél nagyobb ellenállást jelent a talaj a mozgó víz számára, vagyis minél kisebbek a talaj szemcséi. Ezért a kötöttebb talajokban a talajvíz leszívás! felülete meredekebb, leszívási távolsága pedig rövidebb, mint laza talajokban. A vízelvezető létesítmény hatásaképpen lesüllyesztett talajvízszín leszívási görbéje nem marad változatlan, minthogy a gyakorlatban permanens állandó vízmozgas rendszerint nem keletkezik. Ha az elvezetett víz mennyisége nagyobb a hozzáfolyó víz mennyiségénél, a leszívási görbe addig süllyed, amíg az egyensúlyi állapotot el nem éri. Ebben a helyzetben megáll. Ha vízhozzá- folyás nincs, a végső egyensúlyi állapotot elméletileg a vízelvezető létesítmény fenékszintjében húzott vízszintes egyenes szabja meg. Ez az eset azonban csak akkor következik be, ha a talajvíz a beszivárgó csapadékvízből vagy a felszín alatti külvizekből (a vízfolyások vizéből, a lejtőkről lefolyó vizekből stb.) nem pótlódik. A kísérleti eredmények szerint a leszívásnak ez a szélső esete talaj- csövezett talajoknál valóban előfordul abban az esetben, ha az újonnan beszivárgott csapadékvíz, a felszín elöntéséből származó víz vagy a kül víz hozama nem haladja meg a talajcsövek kapacitását. Ezért, ha a vízelvezetési létesítmény jól működik, a létesítmény fenékszintje fölötti talajréteget a gravitációs víz nem vizenyősítheti el. Csupán nagyobb csapadékok és hevesebb hóolvadások után, nem megfelelően működő vízelvezető berendezésekkel ellátott vagy kicsiny vízáteresztő képességű területeken fordulhat elő időszakos elvizenyősödés. Ilyenkor azonban a fölösleges víz a nem kapilláris pórusokat nem tölti ki teljesen, fennmaradó részükbe a levegő bármikor behatolhat. A mesterséges vízelvezetési létesítményekkel végzett talajvízszínsüllyesztésre 7* 99 ■56. ábra. Leszívást, görbe
