Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
vagyis a darabostól egészen az apró szemcsésig terjedő, különböző méretű részecskék, amelyek a kőzetek mállása során keletkeznek. Ennek a kőzetmállásnak az alapja az időjárási hatások, főképpen a napsütés, a fagy és a víz, a jég és a szél által okozott fizikai mállás. Az időjárási tényezők folytonos érvényesülése következtében a legkeményebb kőzetek is elmállanak. Egyidejűleg azonban vegyi mállás is lejátszódik. Ennek lényege az, hogy a víz és a híg oldatok oldják az egyes kőzetalkotókat, továbbá, hogy a levegő oxigénjének hatására oxidálódnak a málladékok, valamint hogy hidrolitikus bomlásra kerül sor. Ez utóbbi különösen nedves (humid) éghajlat alatt érvényesül, és a talaj fontos alkotórészének, az agyagnak képződésével jár együtt. A mállási folyamat kiegészítő tényezője végül a biotikus tényezők hatására létrejövő mállás. Ennek során érvényesül a különböző növényi szervezetek (baktériumok, moszatok, gombák, zuzmók, mohák) és élő szervezetek (giliszták, férgek, pockok stb.) hatása. A talaj szerves alapanyaga a benne levő szerves anyagok elbomlása során keletkezik. Az elbomlást a növényi szervezetek, valamint az élőlények (baktériumok, moszatok, gombák, egysejtűek) okozzák. Ennek a bomlásnak során a legnagyobb jelentősége a rothadásnak (humuszképződésnek) van. Ez elegendő levegő, főleg pedig elegendő oxigén jelenlétében aerob rothadásként, levegő hiányában, különösképpen pedig a nedvesség hatására, anaerob rothadásként játszódik le. Az anaerob rothadást bűzlő gáztermékek (kénhidrogén, ammónia stb.) jellemzik. Kevésbé jelentős az erjedés; ennek során a nitrogént nem tartalmazó anyagok bomlanak el. A normális humuszképződés eredményeképpen olyan közbülső termékek képződnek, amelyek szénvegyületekben gazdagabbak, mint az eredeti szerves anyag. Ezek a közbülső termékek alkotják az úgynevezett valódi humuszt, (a televényt). A valódi humusz a talaj termékenységének alapvető jellemzője. Ha azonban a szerves anyagok humifikálásának mértéke nem kielégítő, nyers vagy nem valódi humusz keletkezik. Ez leggyakrabban erdei talajokban fordul elő levéltörmelékként vagy ennél humifikáltabb állapotban. Ha a nedvesség- tartalom fölöslegesen nagy, a hőmérséklet pedig kicsiny, a szerves anyagok tőzeggé alakulnak. A tőzeggé alakulás folyamán a növényi anyagok a kezdeti szakaszban nyers humusszá, azután pedig különböző vastagságú tőzegrétegekké alakulnak. Egyes esetekben a szerves anyag átalakulása egészen az elszenesedé- sig (a karbonizációig) tart. A talaj képződési folyamat további alakulása szempontjából nagyon fontos, hogy a talaj alapanyaga és főképpen a mállási termékek a keletkezés helyén maradnak-e, vagy pedig egyéb helyre kerülnek (szállítódnak). Ebben döntő jelentősége van a terep függőleges tagoltságának. A terep jellemzői, tőképpen magassági, valamint vízszintes tagoltsága szabják meg a víz, a szél vagy a jég eróziós tevékenységét. Sík vagy szélmentes területeken az anyakőzet málladékai lényegesen nem 9
