Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
A régi soproni szennyvíztelep ban nem jött létre, a nyersiszap komposztálását egy zárt, ún. Gore-Cover technológiával oldották meg. Itt a komposztálási folyamat szabályozható. A zárt üzemű komposztáló kielégíti mind a környezeti mind a közegészségügyi elvárásokat. A rothasztok építése egyelőre várat magára. A tisztítótelep 344 ezer LE terhelésre (kb. 60 000 m3/d) prognosztizált, azaz minden valószínűség szerint további fejlesztés a jövőben nem lesz elkerülhető. Ettől függetlenül a telep az érvényben lévő kibocsátási határértékeket teljesíti. Az agglomerációhoz tartozó mintegy 600 km hosz- szú hálózat és a tisztítótelep üzemeltetője korábban a Pécsi Vízmű Zrt., jelenleg a Tettye Forrásház Zrt.. A háború után készült telep tervezője Benedek Pál és Tasfy László volt. Az átköltöztetett telep terveit Somkúti Ágoston, az Aquinno Kft. munkatársa tervezte. Sopron A város környéke már a kőkorszakban lakott volt, majd a vas- és bronzkorban is éltek itt emberek. Illírek, kelták nyomaira a várhegy tövében bukkantak. AzI. század elején jelentek mega rómaiak. A város római neve, a Scarbantia kelta eredetű. A város ekkoriban fontos közlekedési csomópont 92« volt és rendelkezett vízellátással, illetve csatornahálózattal, melyet a feltárt, téglából falazott vezetékek bizonyítanak. A négy évszázados római időszak alatt a település központja a mai belváros helyén épült fel. A római uralom Sopron környékén véglegesen 433-ban szűnt meg. A népvándorlás során hunok, gótok, longobárdok, avarok, szlávok váltották. A honfoglaló magyarok a X-XI. században jelentek meg. A XIII. században a város királyi sólerakó hely lett. Az „osztrákok” és a csehek harcot folytattak Sopron birtoklásáért, mígnem IV. László foglalta vissza és 1277-ben városi rangra emelte. Az első magyar szénbányát 1750. körül a Sopron melletti Brennbergbányán tárták fel, s 1791-től rendszeresen termelt. A XIX. század végén a fejlődő város sokáig csak az ivóvíz- ellátást szorgalmazta, míg be nem látták, hogy a közegész- ségügyi problémák elkerülése csak a csatornázás megvalósításával lehetséges. *** Az 1930-as évek végén már 36 ezren éltek a városban, s ebből 28 ezer ember szennyvizét a mintegy 50 km hosszú szenny- és csapadékvíz csatornán keresztül, tisztítás nélkül vezették az Ikva- és a Bánpatakokba. A szennyvíztisztító-telep megvalósításával kapcsolatos döntést az ’30-as évek közepén hozták meg. E szerint a két patak összefolyásánál A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE
