Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A balatoni régió
A BALATONI RÉGIÓ Siófoki szennyvíztelep tes ülepítő, nyitott csepegtetőtest Segner-kerekes vízelosztóval, Dortmundi utóülepítő és fertőtlenítő medence) valósult meg. A tisztított víz befogadójául a Sió csatorna szolgált. (Az egykori szennyvíztelepi műtárgyak a mai tisztítótelepen - természetesen használaton kívül - még ma is megtalálhatók.) A hatvanas évek közepén, a Petőfi sétányon is megindult a szállodasor építése, immár kifejezetten a német turisták fogadására. Hasonló szállodafejlesztést hajtottak végre Keszthelyen, Balatonföldváron, Balatonalmádiban, és Balatonfüreden is. A hirtelen megnőtt szennyvízmennyiséget a régi telep már képtelen volt fogadni, ezért sürgős feladattá vált az egész városra kiterjedő hálózat és korszerűbb, immár eleveniszapos szennyvíztisztító mű felépítése. A tó említett településein szintén megkezdődtek a hálózatfejlesztések, annál is inkább, mivel a hatóságok a parti sávban, 100 m szélességben megtiltották a szennyvíznek talajban történő elszikkasztását. Előírták helyi tárolók létesítését és azok szippantással történő ürítését. A nagy üdülők által koncentráltan kibocsátott szennyvízmennyiségek miatt a városok egymás után kényszerültek hálózatépítésre, melyek végén- tekintettel arra, hogy a befogadó a Balaton volt- tisztítómű is kötelezően szerepelt. Ezek kialakítása jellegében megegyezett a siófokon már megvalósulttal. A magánüdülők zárt szennyvíztározói azonban csupán papíron léteztek. Ez időből ismert a „sörösüveg effektus”, ami azt jelenti, hogy a tározó aljába, oldalfalába illegálisan sörösüvegeket falaztak be, amit az esetleges ellenőrzés után átütöttek, szabad utat engedve a talajba történő szikkasztásnak. 1961-ben, a tóban jelentős kékalga virágzás indult el, mely fenyegetően jelezte a beinduló eutrofizálási folyamatot. A szakemberek előidézőként részben a tóba szivárgó szennyvizeket jelölték meg. 1963-ban, a Kormány rendeleti úton hagyta jóvá a Balatoni Regionális Tervet. Ennek keretében az OVH elkészíttette a Balatoni Területi Vízgazdálkodási Kerettervet (TVK), melynek feladatai között már kiemelten szerepelt a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. 1967-ben Balatoni Vízművek néven az OVH megalakította az első regionális vízmüvet. 1970-re elkészült a „Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program”, melynek kiemelt részét képezte a „közműves vízellátás növelése és a csatornázás terén mutatkozó elmaradás csökkentése”. A Vituki kutatásai alapján megállapították, hogy a tó az utolsó 300 évben évente 0,6-0,7 mm-rel, a keszthelyi medencében, pedig 1,3 mm-rel iszapo■ 53 Balatonfűzfői szennyvíztelep műtárgyai Balatonfőkajári ülepítő medence
