Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Robert Koch (1843 - 1910) német bakteriológus, a korszerű tudományos bakteriológia megalapítója, orvosi Nobel-díjas. Galántai Fodor József (1843 - 1901) magyar orvos, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert higiénikus. kérdéssé vált. Az ezzel kapcsolatos lökést a XVIII. század végén Angliából világhódító útjára indult korszerű vízöblítéses toalett miatt megnövekedett szennyvízmennyiség elvezetésének igénye adta. A megindult csatornaépítések elsősorban a városok belterületén „föld alá dugták” a korábbi nyílt szennyvizes árkokat, ám a szennyáradat továbbra is tisztítatlanul került a befogadókba. Az Európa szerte sok tízezer ember halálát követelő kolerajárványok miatt jelent meg elvárásként a szennyvíz- tisztítás. Elsőként 1858-ban, a szigetországban bocsátották ki azt az önkormányzati törvényt, mely szabályok közé szorította a folyók szennyezését. Az 1861-ben közzé tett törvény pedig már a folyókba történő bevezetés előtt megkövetelte a tisztítást. 1886-ban királyi bizottságokat hoztak létre, melyek feladata a törvénnyel kapcsolatos intézkedések kidolgozása volt. Az ezek alapján létrehozott „sanitari works”- (közegészségügyi művek) hatékony működése kapcsán a kolera 21 angliai városban 33-75%-kal szorult vissza. A hazai közegészségügy úttörője, Fodor József (1843-1901) már 1872-ben kimutatta, hogy a magyar lakosság születéskor várható átlagos élettartama 11 évvel rövidebb, mint a franciáké, 19-cel kevesebb, mint az angoloké. Fodor professzornak elévülhetetlen érdemei vannak nem csak a hazai közegészségügy rendszerének és szervezetének megalapozásában, hanem élharcosa volt a hazai csatornázás fejlesztésének is. Részben az ő hatására, részben az angol példa nyomán az 1885. évi vízjogi törvény XXIII. cikke hazánkban is egyértelműen megtiltotta, hogy a szennyvizeket előzetes tisztítás nélkül a befogadóba vezessék. Az első szennyvíztisztító megépítésére azonban még közel 30 évet kellett várni. A szennyvíztisztítás fejlődése tekintetében Magyarország lemaradása arra is visszavezethető, hogy kutatóink lehetőségei mindenkor rendkívül szerények voltak, kénytelenek voltunk a külföldi eredményekre, külföldi háttériparra támaszkodni. Hat évtized kutatásai Európában A közvetlen higiénés veszélyek jelentős visszaszorulása után, elsősorban az iparosodott országokban - ide sorolva Magyarországot is - a mai napig újabb és újabb problémák álltak elő mind a felszíni, mind a felszín alatti vízkészletek védelme tekintetében. Ezek jelentős részét a használt vizek egyre növekvő mennyisége és a bennük szállított szennyeződések jellege és mennyisége okozták. Magyarországon a becsült megújuló ivóvízkészlet kb. 8 millió m3/nap, ám területi eloszlása korántsem egyenletes, vízbázisaink egy része erősen sérülékeny. 31
