Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE a külföldi tanulmányi lehetőségek pótoltak hellyel- közzel. A pesti egyetemen 1785. december 19-én adták ki az első mérnöki oklevelet, melyet a filozófia fakultáson a geometria és matézis adjunktusa, Tichi István kapott meg. Az oklevelet az egyetem rektorán, a bölcsészkar dékánján, valamint az Institutum gyakorlati mértani tanszékének vezetőjén túl a Hajózási Igazgatóság (később a Vízi és Építészeti Főigazgatóság) vezetője írta alá, ezzel megerősítve azt a szabályt, hogy csak ez a diploma jogosítja fel tulajdonosát az állami mérnöki állás betöltésére. Európában a szennyvízkezelési szakkérdésekben angol és német elvek érvényesültek. A hazai szakemberek e téren is inkább a német irányzatot tartották elviekben mértékadónak, mely a méretezés terén a „szükséges és elégséges” takarékosság elvén alapult. Az angol szennyvíz-technikában a gazdag ember kényes igényei jutottak inkább kifejezésre. A két háború között a németek az ülepítők átfolyási idejét általában másfél órával vették figyelembe, addig az angoloknál a 12 óra sem volt ritka. A háborús évek kezdetén a M. Kir. Honvédség csatornázási- és szennyvíztisztítási létesítményeinek tervezőjeként kitűnt vitéz Héthársy (Hauszmann) József m. kir. hadmérnök őrnagy tevékenysége. Az általa 1940-ben megírt és 1942-ben megjelent Szennyvíztisztítás c. könyv a háború után is sokáig a szakemberek „Bibliájaként” szolgált A 40-es évek első felét háború határozta meg, így a szennyvíztisztítás kérdése, a tisztító telepek építése, gyakorlatilag lekerült a napirendről. Mindazonáltal érdemes a kissé letargikus időben Andor György konferenciai „bizakodó” zárszavát ide idézni: „Magyarország, mint tudjuk, a csatornázás terén még nagyon el van maradva. Áll ez különösen a szennyvíztisztító berendezésekre. Reméljük azonban, hogy a háború győzelmes befejezése után e tekintetben is fellendülő korszak fog bekövetkezni, amikor is a mulasztottakat gyors ütemben fogjuk pótolni.” A háború végén a csatornázottság aránya országos szinten kb. 18,5%-ot ért el, ami azt jelenti, hogy a növekedés több mint 25 év elmúltával évente kb. fél százalékot, összesen kb. 13-14%-ot ért el. De hol maradt ehhez képest is maga a szennyvíztisztítás? A szennyvíztisztító telepek megépítésére vonatkozó fellendülés, két évtizedet váratott magára, a hiányok teljes pótlására pedig fél évszázad sem volt elegendő. Rácsszemét rothasztó Dél-Pesten - sikertelen elképzelés volt, mert a rácsszemétben egy sor olyan anyag van, ami nem rohad el. Sokáig gőzgépek működtették a szivattyúkat 28
