Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A pécsi szennyvíztisztító-berendezés rothasztótartályainak metszete A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE A pécsi szennyvíztisztítótelep képe. Az előtérben az ülepítőmedencék, a háttérben a rothasztótartányok és a gázharang (1937) semmit a keletkező humusz-iszap elhelyezéséről sem. Feltételezhető, hogy a város körüli bolgárkertészetekben használtak fel. Pécs 1912-ben határozta el, hogy a csatornaépítéssel együtt korszerű csepegtetőtestes tisztító művet épít. A háború a megvalósítást 14 évvel odázta el. A hálózatfektetési munkák végül 1926-ban megindultak, ám a tisztítómű még további tíz évet váratott magára. A Megyeri út mentére eredetileg tervezett csepegtetőtestes berendezés helyett 1937- ben csak egy mechanikai tisztító rendszerre telt a városnak. A technológia szerint a rács után egy toló lapos kotróval ellátott lipcsei ülepítő készült el, melyhez a nyers iszap részére 2x750 m3-es vasbeton rothasztó tartály csatlakozott. A földtöltéssel szigetelt mezofil rothasztókból nyert napi 950 m3 biogázt egy 150 m3-es gáztartályban gyűjtötték. (A gáz metán (CH4) tartalma kb. 67% volt, így köbméterenként kb. 5500 kalória fűtőértékkel lehetett az értékesítés során számba venni.) A szennyvíz befogadójául a kis vízhozamú Fekete víz nevű ér szolgált, mely nem biztosított az akkori elveknek megfelelő mértékű hígítást. Az elképzelés az volt, hogy öntözővízként hasznosítják a tisztított szennyvizet, de a rendelkezésre álló terület magas talajvize miatt a terv nem valósult meg, ezért kénytelenek voltak egy biológiai fokozattal való kiegészítést tervbe venni. A kapacitás-bővítés valamint a biológiai fokozattal való kiegészítés végül a II. világháborút követően, az 1960-as évek elején eleveniszapos berendezéssel valósult meg. Debrecen 128 ezer lakosából kb. 100 ezer fő, napi kb. 8000 ezer m3 szennyvizét egy 80 km hosszú, úsztató rendszerű csatornahálózaton vezették a Sziktói Gazdaságba. Itt egy föld- és két, egyenként 1260 m3 térfogatú beton medencébe ülepítettek. Miután a medencék feltöltődtek iszappal, a vizet elterelték, majd a kiszáradt iszapot kézi erővel kitermelték és trágyázásra használták fel. Az ülepített vizet öntözésre használták. Győr szennyvizének befogadójául a Mosoni-Duna szolgált. A szennyvízelvezetésre is használt csapadékvíz csatornák több helyen közvetlenül torkollottak a befogadóba. A mélyebben vezetett szennyvízgyűjtő csatorna gépi átemelője előtt rács és homokfogó képezte a szennyvíztisztítást. Az iszapot szárítóágyra tették, majd elvermelték. Hódmezővásárhelyen egységes csatornahálózat nem volt. Egy egészen szűk városrész szennyvizeit gyűjtötték csak össze. Ennek tisztítását egy alulméretezett oldó medence és csepegtetőtest végezte. Kecskemét 36 ezer fős belterületi lakossága nem rendelkezett szennyvíz csatornával a XX. század elején. A csapadékelvezetőkbe viszont 160 la24
