Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A KIVITELEZÉS ÉS A GÉPÉSZET FEJLŐDÉSE Dobsűrítő sem volt folyamatos. Minden vízminőség ellenőrző mérést a hatósági vizsgálatok jelentettek. A szennyvíztisztító telepeken az üzemeltetés ellenőrzése tapasztalati úton történt - legfeljebb az utóbb ismertetett egyszerű módszerekkel kiegészítve - illetve a vízügyi hatóság mintavételi és laboratóriumi vizsgálatai alapján, amelyek egyébként a szeny- nyvízbírság megállapításának alapjául szolgáltak. Volt bizonyos párhozamosság is, mivel a Köjál is végzett vizsgálatokat a közegészségügyi ellenőrzés jellegű bejárásai során. Változást a közcsatornába vezetett szennyvizek minőségének ellenőrzése, a csatornabírság kivetésének lehetősége hozott. Általában az üzemeltető vállalatoknál az 1970-es évek elején születtek döntések a laboratóriumok felállításáról, és a rendelet alapján az ellenőrizhető közületek által kibocsátott szennyvizek minőségének ellenőrzéséről. Jobb esetben a laboratórium vezetésére, a labor munka irányítására felvett vegyészmérnök segítségével kellett a semmiből laboratóriumot teremteni. Ezt követően indult meg a szennyvizek minőségének rendszeres ellenőrzése, majd ezzel párhuzamosan megkezdődött a szennyvíztisztító telepek működésének minőségellenőrzése is. A szeny- nyvíztisztító telepeken részben a hatósági minta- vételezéssel párhuzamos mintázások, részben a problémás tisztítóműnek igény szerinti gyakoribb vizsgálatai történtek meg. Az első időben nem volt jellemző általában az ütemezett, tervezett minőség- ellenőrzés. A nagyvárosokat üzemeltető - már ahol volt - városi víz- és csatornaműveknél - már csak az előzmények miatt is - kedvezőbb volt a helyzet, mint az 50-es, 60-as években alapított ún. megyei vállalatoknál. A szennyvízberuházások intenzív beindulásával az üzemeltető szervezetek igyekeztek már a próbaüzem alatti méréseket is önerőből megoldani. A jellemző vizsgálatok az alábbiakra terjedtek ki: KOI, BOI5, NH4+, N02-,N03- Spitta-Weldert rothadási próba, pH, SZOE, Összes lebegő anyag-, szerves-, ásványi-tartalom, Ca2+, Mg^-h, Fe,+). A 70-es években egy vizsgálati labor átlagos felszereltségére az alábbiak voltak a jellemzők: • vegyi fülke, • eszközök és vegyszerek a titrimetriás (térfoga- tos) és gravimetriás módszerekhez, • szárító szekrény, • izzító kemence, • analitikai mérleg, tára mérleg, • spektrofotométer, • pH mérő, • vezetőképesség mérő. ■ 137 Rácsszemét kiemelő (Roediger)
