Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

A szennyvíztisztítás kezdetei

Viktória királynő Szennyvíz gyűjtés a XIX. században, Németországban: a fekália ejtőcsövön jutott a zárt hordókba A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Amikor felfedezték a szennyvizekben lévő kórokozókat - ismeret- terjesztő célú karikatúra egy XIX. századi angol kiadványban császárnak (Kr. u. 9-79) tulajdonított mondás, ami az urinát felhasználó mosodások megadóztatása kapcsán hangzott el: „Pecunia non est ölet!”, azaz „A pénznek nincs szaga!” A XVIII. sz. közepéig csupán a csatornahálózatok megvalósításáról lehet beszélni, melynek térhódí­tása a civilizáció fejlődésével párhuzamosan tör­tént. Victor Hugo egy helyen bölcsen jegyzi meg: „A csatornázás történetében az emberiség története tükröződik”. A szennyvíztisztítás az első csatornák megjelenése óta eltelt időnek csak alig 2-3 százalékát érinti, hi­szen mindössze 150 évet foglal magába. Ehhez képest magyarországi szennyvíztisztítás csak még rövidebb időszakra tud visszatekinteni. AII. világháború előtt ugyan épült egy-két szenny­víztisztító telep, a tényleges és mai értelemben is korszerűnek tekinthető szennyvíztisztítás ugrás­szerű fejlődése az ötvenes évek végére, azaz csu­pán 55-60 évre vezethető vissza. A szennyvíztisz­títás szükségességét valójában az ipari forradalom kényszerítette ki. Az iparosodással járó környezet- szennyezés a XVIII. sz. derekán Angliában csúcso­sodott ki. Az iparosodás terén eleinte a textil- és pamutipar, valamint a kohászat és vasútépítés volt a húzóágazat. Magyar csatornamunkás a századforduló éveiben Fokozatosan tolódott el az ipar és mezőgazdaság területén foglalkoztatottak aránya az ipari mun­kásság javára. Hirtelen felgyorsult az urbanizáci­ós folyamat, ipari körzetek alakultak ki, megnőtt a munkáskolóniák laksűrűsége. A gőzgép és a szi­vattyú feltalálása után korlátlanul juthattak vízhez mind a lakossági, mind az ipari felhasználók és a fel­virágzó vegyipar is egyre fokozódó mennyiségben 10 ■

Next

/
Thumbnails
Contents