Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

Nagyobb városok szennyvíztisztítása

NAGYOBB VÁROSOK SZENNYVÍZTISZTÍTÁSA

A biogáz termelés folyamatábrája

az építési ütemek eltérő méretű és alakú műtárgyai szembetűnően követhetők.

Hasonló a jelenség az iszapkezelési műtárgyak vonalán is. (pl: eltérő sűrítők, rothasztó tornyok (két- két vasbeton, ill. acél mezőül reaktor). Ez semmi esetre sem róható fel hibául, hanem részben kényszerből (pl. rendelkezésre álló terület) részben a technika előrehaladásából következik.

Az iszap víztelenítése két szalagszűrő préssel indult, azonban ma már csak egy működik, hatékonysága, pedig a 21% szárazanyag tartalom körüli. A víztelenített iszapot szalmával keverve hosszabb időn át komposztálták, majd egy 400 hektáros mezőgazdasági területen hasznosították. Ennek a lehetősége 2009-ben megszűnt, azóta jelentős többletköltséggel egy Környe közelében lévő meddőhányóra szállítják.

A tisztítómű az elmúlt évek statisztikai adatai szerint hidraulikailag meglehetősen alulterhelt.

A 47 500 m3/d névleges kapacitással szemben átlag 28 800 m3/d szennyvíz érkezett (61%). Szerves szennyezés tekintetében a kihasználtság kedvezőbb, de az arány még így is csupán 76%.

2009-ben a 102 ezer fős megyeszékhely hálózati rendszeréhez további nyolc települést (Pákozd, Seregélyes, Nádasladány, Sárszentmihály, Sárkeszi, Úrhida, Jenő, Pátka) összesen kb. 17 500 lakossal kapcsolták. A kiépített 277 000 LE névleges kapacitással szemben csupán 182 ezer LE terhelést prognosztizálnak, így közel 100 ezer LE „tartalékról” beszélhetünk.

A vízműcég 2009-ben mintegy 335 km gyűjtő hálózatot, 43 km nyomóvezetéket és 56 db. átemelőt üzemeltetett. Az agglomeráció területén további hálózatbővítést terveznek (140 km gravitációs-, 45 km nyomó vezeték és 26 db. közbenső átemelő), mely megvalósítása után a terület hálózati ellátottsága megközelítheti a 100%-ot.

99