Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás helyzete a két világháború között
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Csatornaépítés Pesterzsébeten Évek Növekedés %-ban 1800 54 1870 270 1900 733 1930 1005 A lakosságszá im emelkedése évek szerinti megoszlásban Időszakok Növekedés %-ban 800-1870 418 1800-1900 1 254 1800-1930 1 755 A nagyobb időszakokra vetítve a főváros Lakosai számának százalékos növekedése városrészek alakultak ki további csatornázási igényekkel. 1927-1942 között megindult a Hungária-Róbert Károly körutakon kívüli területek felfűzése a csatornahálózatra. A Rákosvölgyi főgyűjtőt már 1933-ban átadták, a Mexikói út-Róbert Károly krt. közötti közel 10 km2-es terület csatornarendszere pedig 1938-1942 között létesült. A nagyobb léptékű kelenföldi csatornázás nyolc év leforgása alatt valósult meg, és 1934-ben használatba is vették. Pest csatornázási koncepcióját 1916-ban felülvizsgálták, míg a budai parti elképzelések átdolgozására ez után került sor. Az „új” elvek szerint a főgyűjtő a part mentén, a Filatori-gáttól a Kelenföldi szivattyútelepig vezetett volna. Ennek költség-előirányzata 1940-ig tervezve 11 millió pengőt tett volna ki. A két háború közötti tíz évben (1927-1937) 380 utcában, összesen 113,9 km hosszúságban fektettek csatornát, amelynek költsége 9,1 millió pengő volt. A főváros gyűjtőcsatorna-hálózata építésének előrehaladásáról a Polgármesteri II. Ügyosztály által közreadott, 1936-os térkép ad tájékoztatást. Jól látható rajta a későbbi peremrészek illeszkedése, melyek idővel a város szerves részévé váltak. Csatornáik kapcsolódási lehetőségeivel a tervek már akkor számoltak. A közcsatornák növekedését 1936-hoz viszonyítva az alábbi számsor fejezi ki: Év Lakosság [ezer fő] Bal part [km] Jobb part [km] Összesen [km] 1867 186 54 26 80 1883 412 160 50 210 1935 1060 456 242 698 1936 1061 459 245 704
