Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON ALAPITTATOTT 185? zJ^ereseti kimutatás. BALRA Leféber Ágoston vállalatának céges levélpapírja JOBBRA Leféber-féle fedlap (A Duna Múzeum gyűjteményéből.) 28 A közegészségügyi mérnöki szolgálat által tervezett szombathelyi csatornázásnál (1897) a csatornák, a beszállóaknák, lámpalyukak és utcai esőbeömlők port- landcementből készültek, így olcsóbb volt, nem kellett nagyobb munkahely a munkásoknak (a téglával dolgozó kőművesek jobban fizetett szakmunkások voltak), ráadásul a hibás téglavakolás, az ott keletkező szivárgás miatt esetleges talajfertőzés okozója is lehetett. Azonban a csatornák szellőzésére, valamint az esőbeömlők összeköttetésére égetett mázas agyagcsövet alkalmaztak, mert ezek könnyebbek voltak a betonnál, és tömítésük is egyszerűbb volt. (Horváth, 1973.) további előnye volt az is, hogy a szennyvíz trágyaértéke is magasabb volt, mint a csapadék által hígított szennyvízé. Az egyesítő rendszer viszont nagyon jól öblítette, s bizonyos mértékig a bűztől is mentesítette a csatornát, ráadásul ebben az esetben csak egyetlen csatornarendszert kellett karbantartani, illetve fenntartani. Darvasy a budapesti vízvezetéki fogyasztást vizsgálva úgy találta, hogy a lakosság napi fejadagja 230-270 1 volt. Ez jelentősen nagyobb volt, mint Bécs (65 1) vagy a legtöbb német város fejadagja, s inkább néhány olasz és amerikai nagyváros múlta felül ezt az értéket. Ebben a tekintetben a főváros naponkénti víz- fogyasztását Pest 160 000 m!-rel, Budát pedig 35 000 m3-rel vették figyelembe. A városi szennyvízvizsgálatokat 1907-ben a napi élet három főbb ingadozási időpontjában ejtették meg: hajnali 3-kor, délelőtt 10 órakor, és délután 3-kor. A fővárosban a pesti oldal tervek szerinti hálózatépítését 1910-re befejezték, ám a bal parti, a Dunával párhuzamos budai főgyűjtőjének építése - immár 110 éve - még mindig várat magára. CSAT0RNAEPIT0 anyagok Az első hazai román cementet előállító gyárat az 1870-es évek elején létesítették. Az ebből készített beton viszonylag olcsó volt, s a kevésbé bonyolult csőgyártástechnika is hozzájárult, hogy a körszelvényű csövek kezdtek elterjedni. A román cement olcsósága a minőség szempontjából azonban vissza is ütött, mivel komolyabb szilárdságot nem tett lehetővé. Később portlandcement hozzákeverésével is kísérleteztek, majd teljesen áttértek a már jóval nagyobb szilárdságot nyújtó portlandcementes cső gyártására.28 A mellékgyűjtőket betoncsövekből, a főgyűjtőket beton-tégla vegyes szerkezettel alakították ki. A fenekek klinkerburkolatot kaptak. Budapestet 1895-96-os csatornaépítésével Kolozsvár és Besztercebánya követte. Valamivel később a jelenlegi magyar városok közül egyesített rendszerrel a sort Győr, Szombathely, Komárom (a Duna bal parti részén, ma Révkomá- rom/Komarno), Debrecen és a kispesti Wekerle-telep folytatta. Arad városa az
