Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON Csatornaépítés Óbudán a Bazalgette által korábban javasoltakat azzal az eltéréssel, hogy kiegészítette azt a legfrissebb városrendezési terv által diktáltakkal. A tervvel kapcsolatban leszögezi: „Egy olyan nagy város, mely nagyszerű, fejlődésének csupán a kezdetén van, egészséges és körülményeinek megfelelő jó ivóvízzel való ellátása igen nehéz feladat, de még nehezebb és költségesebb egy megfelelő csatornahálózat létesítése, mely hivatva van nemcsak a jelenlegi szükségletet kielégíteni, hanem a következő évszázad igényeinek is megfelelni” Részletes programjának fontos megállapításai szerint a pesti csatornázásnak a város 14 767 hold területén túl Rákospalota, Rákosszentmihály, Cinkota és Rákoskeresztúr csapadék- és szennyvízelvezetését is meg kell oldania. A csatorna rendszerére vonatkozó javaslattétele előtt Párizs és London megoldásait ismerteti, majd a londoni mintát javasolja, ahol minden szennyvíz és ürülék a csatornán talál lefolyást. Megoldásként egyértelműen az úsztató rendszer mellett foglalt állást. Az összegyűjtött szennyvizeket - egészségügyi hátrányok nélkül - a soroksári Duna- ágba javasolta bevezetni úgy, hogy előbb egy medencébe gyűjtik, ahonnét kis- víz idején gravitációsan, magas vízállás esetén szivattyúzással emelik be. A főgyűjtők esését 2400 méterenként 1,0 m-re (azaz ~ 0,4%o-esre), a folyási sebességet 3 láb/s-ra (~ 0,9 m/s) javasolta, míg legalkalmasabb szelvényként a 3:2 arányú tojásalak mellett tette le voksát. Reitter 1873-ban 100 éves előrebecsléssel és 500 ezer lakossal számolt. Átlag 156 lakos/ha laksűrűséget irányzott elő, s bölcs előrelátással még azt is figyelembe vette, hogy a város környéki kis települések előbb-utóbb csatlakozni fognak. Említésre méltó hidraulikai szemlélete is. A szárazidei szennyvíz fajlagos értékét már 160 1/fő/d értékkel vette figyelembe, melyből 10 órás lefolyási idő
