Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE 51 Ez a járvány 1827-ben az indiai Gangesz völgyéből indult el, s ázsiai, oroszországi közvetítéssel, Galícián keresztül érkezett a Kárpátmedencébe. (Pálvölgyi, 2006.) 52 Szabó, 1942. A köztisztaság érdekében a járványok további megfékezésére II. József uralkodó szigorú intézkedéseket foganatosított. Rendeletekkel szabályozta a házak körüli szemetek eltakarítását és elszállítását. Különleges intézkedésnek számított, hogy a csecsemőgyilkosságok megfékezésére elrendelte a víznyelők rácsokkal történő lefedését. Mint ahogy már az előzőkben szerepelt, a városok szakszerű csatornázása Európa-szerte London példáján indult el. A korabeli döntéshozókat mindenütt befolyásolta a járványoktól való félelem, valamint a járványok megelőzéséért küzdő orvosok harcos állásfoglalásai. James Lind a XVIII. században a börtönök és a kaszárnyák higiéniás viszonyait tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a betegek ürüléke terjeszti a hastífuszt. Egy másik angol kutató, William Farr megállapította, hogy a munkáskerületek halandósága többszörösen magasabb a jómódú kerületek halandóságánál, s ez a különbség a lakások zsúfoltságával van összefüggésben. Ugyancsak erre a megállapításra jutott a már említett Edwin Chadwick, aki 1842-ben javaslatait a következőkben foglalta össze: a csatornázás, a hulladékeltávolítás, a közutak tisztaságának rendezése, a vízellátás javítása, a lakás- és munkakörülmények jobbá tétele elengedhetetlen. A század derekán sok külföldi nagyváros csatornázása indult el, s ezek hatása Magyarországra is elérkezett. Az úttörő szerepet játszó London az 1831-es kolerajárvány51 után elsőnek szűrte le a tanulságokat. Első közegészségügyi törvényének (Public Health Act) példamutató létrehozásával vezető pozíciót sikerült Európa-szerte megragadnia. Nagyrészt ez volt az oka, hogy a nagyobb hazai városok csatornázási terveinek elkészítéséi kezdetben angol és német mérnökök működtek közre. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a XIX. század végén és a XX. század első évtizedeiben a csatornázási szakkérdésekben a hazai gyakorlat inkább a német megoldásokat részesítette előnyben, már ami a berendezéseket és a méretezési elveket illeti, elsősorban azért, mert a németek a „szükséges és elegendő” takarékossági szemléletet alkalmazták. Ezzel szemben az angol szennyvíztechnikában a gazdag ember kényesebb igényei jutottak inkább kifejezésre.52 A kolera kórokozóját azonban még évtizedekig nem találták meg. így azután az orvosok csak vélelmezték a baj okait, s azt az árnyékszékek, szennyvízcsatornák káros kigőzölgésének tudták be. A XIX. század közegészségtani kutatásaira talán a legnagyobb hatást a bajor Max von Pettenkofer (1818-1901) gyakorolta, aki 1865-ben Münchenben megalapította a világ első közegészségtani tanszékét. Pettenkofer kísérletekkel bizonyította a környezeti és egészségügyi viszonyok közötti összefüggést, amelynek során a figyelmet a talaj (és a talajvíz) higiéniai állapotára irányította. 1854- ben maga is megbetegedett, majd szerencsésen kigyógyult a kolerából. Pet- tenkofernek meggyőződése volt, hogy a kolera nem önmagától képződik, és a betegség nem érintés útján válik ragályossá. Kutatási eredményei alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy kapcsolat van a megbetegedések fellépése és a talaj rothadási folyamatai, ill. az ezeket befolyásoló tényezők, főleg a talajvíz között.
