Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS AZ OKORTOL AZ ÚJKORIG lehet ereszteni. Sőt, ahol gyorsabb folyású a befogadó, ott még ezt a hígítási arányt is csökkenteni lehet. Budapesten a Duna minden tekintetben megfelelt az említett befogadói követelményeknek, mert 500 000 lakost alapul véve és naponta 100 1/fő vizet számolva 0,58 m Vs szennyvíz szaladhatott bele a 680 mVs kisvízi hozamú folyóba. A hazai közegészségügy első nagy hatású alakja, Fodor József - a főváros csatornázásáról adott véleményében - szintén az öblítő csatornarendszer mellett foglalt állást. (Párizs és London ilyen szempontból nem volt kedvező helyzetben, mert a francia fővárosban keletkező szennyvízmennyiség befogadására a Szajna vízhozama csekélynek bizonyult, Londonban pedig a Temze folyását az apály-dagály jelenség befolyásolta.) A XIX. század második felében, de még a XX. század első évtizedeiben is úgy vélekedtek, azért kell figyelni a helyes hígítási arányra, mert ellenkező esetben a folyóvíz annyira szennyeződik, hogy az sem ivásra, sem pedig ipari célra nem használható! Arról, hogy mit szólnak mindehhez a folyóvízi élőlények, még senki nem beszélt! 1831-ben, majd 1848-ban Londonban hatalmas - ázsiai eredetű - kolerajárvány ütött ki, s két év alatt kereken 14 600 halottat regisztráltak. Nem sokkal utána 1854-ben szintén kolerában 10 700-an vesztették életüket. A kormány már az 1840-es években bizottságot küldött ki annak megvizsgálására, miként lehet az angol városok s mindenekelőtt London vízellátását és csatornázását megnyugtatóan rendezni. Az 1847-ben közreadott jelentés a csatornázást illetően az öblítőrendszer mellett foglalt állást. Ugyanakkor felhívták a ügyeimet a csatornavizek öntözésre való hasznosítására is. Ez a módosított angol rendszer elv azt a megoldást szorgalmazza, hogy egyrészt a csapadékvizet fel kell fogni, és a lakásokba bevezetve ezzel kell öblíteni a WC-ket, majd a csatornák vizét a mezőgazdaság hasznosítsa úgy, hogy az átszűrődve a talajon megtisztuljon, és dréncsövek segítségével folyhasson be a folyókba. Az elv szép - a gyakorlat azonban más. A csatornavízzel való öntözés egyik helyen jól működött, máshol pedig nem. Ott volt érdemes alkalmazni, ahol az átszüremlő víz nem fertőzte meg a talajvizet, mert akkor az erre épített kutak vize használhatatlan lett. Londonban az 1848-49-es járvány után azonnal hozzáláttak egy átfogó csatornázási terv kidolgozásához és /. W. Bazalgette mérnök irányításával a terv megvalósításához. Az angliai intézkedések egyébként Európa-szerte irányadóul szolgáltak. Már 1861-ben egy olyan törvényt hoztak, mely kötelezővé tette a szennyvizeknek a folyóba történő bevezetése előtti tisztítását. 1868-ban „királyi bizottság” kezdte meg az intézkedési rend kidolgozását, mely igen jelentős közegészségügyi sikert eredményezett (pl. 21 városban 33-75 százalékos arányban sikerült a tífuszt visszaszorítani). Az a szakemberek között állandó vitát eredményezett, hogy a befogadóba való közvetlen beeresztéssel elvesztették a szennyvíz mezőgazdaságilag hasznosítható trágyázó hatását. Az öblítőrendszer további fejlesztés során alakították ki az elválasztó rend-
