Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás 1990 után
5. A CSATORNÁZÁS 1990 UTÁN pókból való juttatás azonban lehetővé tette a gyorsított ütemü fejlesztéseket. Az önkormányzatok többsége nem rendelkezett saját forrással, s az „önrészt” túlzott igényekkel, magas fajlagos árakkal és egyéb trükkös manipulációkkal igyekeztek pótolni. 1991 1995 \ Az ivóvízhálózat hossza [km] Zárt közcsatorna-hálózat hossza [km] 54 275 15 847 58 973 19 231 Ivóvízellátó hálózatba kapcsolt lakások száma [E db] Zárt közcsatornába kapcsolt lakások száma [E db] 3 386 1 649 3 591 1 762 A TALPRA ÁLLÁS A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) a hazai közműves műszaki társadalom nemzetközi elismeréseként 1993 októberében Budapesten tartotta 19. kongresszusát. Hasonló jelentőségű esemény volt 1994 júniusában a Nemzetközi Vízminőségi Szövetség (IAWQ) 17. konferenciája. Miközben 2006-ra elértük, hogy a vezetékes ivóvíz-ellátottság 98,0-98,5%-os lett, addig 3200 településünk közül jelenleg csak mintegy 400 rendelkezik egységes rendszerű szennyvízcsatorna-hálózattal, ez a lakosság 55%-át képes ellátni. A mintegy 350 tisztítótelepen 1,7 millió mVnap szennyvíz tisztítása történik meg, ebből a biológiai tisztítás aránya 2/3 részt tesz ki. Régebbi telepeink túlterheltek, az elmaradt rekonstrukciók miatt hatékonyságuk gyakran nem kielégítő. Örvendetesebb tény, hogy 2008-ban 400 településen folyik csatornázási, illetve szennyvíztisztítással kapcsolatos építési munka. Az integrált vízgazdálkodás és irányítás, az ivóvízkészletek és vízi ökoszisztémák védelme a fenntartható fejlődés alapja. Csak ezek figyelembevételével leszünk képesek a várható világméretű „vízkrízist” elkerülni. DILETTANTIZMUS ES ETIKÁTLANSÁG A pályázati rendszer támogatta, hogy több önkormányzat hálózatait közös szennyvíztisztító teleppel hozza létre. Csakhogy a kistérségi megoldásoknál gyakran rendkívül gazdaságtalan, rosszul üzemeltethető hálózatok születtek, melyeknél a költség-haszon elv helyett a megszerezhető többlettámogatás kieszközlése volt a döntő. Az ilyen művek létrehozásáért nem csupán az önkormányzatok, hanem azok outsider megrendeléseit etikátlanul papírra vető tervezők is felelősek. A kivitelezői pályázatok ahelyett, hogy árcsökkenést eredményeztek volna, korrupciót és alvállalkozói láncot generáltak, amelyben a lánc végén álló tényleges kivitelező már a munka minőségének rovására volt kénytelen takarékoskodni. Mindennek döbbenetes árfelhajtó hatása lett. EBI
