Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Párray Zoltán BALRA A Budapesi Duna-szakasz vízgyűjtő területe. A térkép a fővárosi csatornahálózat dunai csatlakozásait jeleníti meg a gyűjtőcsatornákkal együtt. JOBBRA A budapesti csatorna- hálózat hosszának alakulása 1996-2005 között épülnek a főgyűjtők. A közelmúltban elkészült a Pók utcai átemelő és az északpesti telepet összekötő - Duna alatti átvezetést is magába foglaló - nyomóvezeték, mely Észak-Buda szennyvizeit juttatja a palota-szigeti tisztítótelepre. Átépítették a Zsigmond téri átemelőt is. Ugyaninnét megindult - a 100 éve várt és többször megtervezett, az elmúlt időben is sok szakmai és egyéb vitát kiváltott 5,3 km hosszú és o 150-220 cm között változó szelvénnyel kialakított - jobb Duna-parti főgyűjtő, mely a budai oldal szennyvizeit szállítja a Kelenföldi átemelőhöz. Megépült dél felől az albertfalvai főgyűjtő és hozzá kapcsolódó hálózat, mely szintén a kelenföldi átemelőbe torkollik. A központi telep építésének programjában szerepel a továbbiakban a pesti oldalon 2,3 km, a budai oldalon 2,4 km további gyűjtőcsatorna építése. Egyébként a Kelenföldi átemelő juttatja át a szennyvizet az építés alatt álló csepeli „központi” tisztítótelepre, várható befejezési ideje 2010. A főváros tervei szerint 2015-re várhatóan megépül a dél-budai telep is, ezzel lezárul Budapest csatornázásának és főleg szennyvíztisztításának 120 éve vaji'idó fejlesztési gondja. Ezt követően már csak a rekonstrukcióval kell megbirkózni. A Fővárosi Csatornázási Művek elmúlt majd másfél évszázad alatt számos kiválóságot tudhatott magáénak, akik nemcsak a szűkén vett városra, hanem az egész országra kiterjedően sokat tettek a csatornázásért. A többször hivatkozott Reitter Ferenc nevén túlmenően nagy elismerést és tiszteletet érdemelt ki Szablya Ferenc, id. Szilágyi Mihály főmérnök, és külön ki kell emelni egy különleges képességű tervező, távlati fejlesztéssel foglalkozó munkatárs, Párnay Zoltán nevét. A főváros csatornázásával kapcsolatban a közelmúlt kiválóságai közül nem lehet elmenni Rymorz Pál neve mellett, aki pályafutását az FCSM-ben kezdte, majd mint a Fővárosi Tanács Közmű Főigazgatója sokat tett a csatornázás fejlesztéséért. A ma is kitűnő egészségnek örvendő Vörös Ferenc volt az, aki egész szakmai életútját a vállalatnál töltve, vezérigazgatóként több mint 25 éven keresztül rendkívül nagy hozzáértéssel és elkötelezettséggel vezette az ország egyik legnagyobb víziközműcégét.
