Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A régióközpontok: I. régió siófoki központtal II. régió balatonlellei központtal (akkoriban Boglárlelle), III. régió balatonújlaki központtal IV. régió keszthelyi központtal V. régió révfülöp központtal VI. régió fűzfői központtal VII. régió balatonakarattyai központtal Révfülöpön épülő egyesített biológiai szennyvíztisztító műtárgy (1977) ELVETETT GONDOLATOK ÉS VITÁK Egy módosító elképzelés szerint a Tihany környékén keletkező szennyvizeket idegen befogadó hiányában a tó alatti átvezetéssel Balatonföldváron létesítendő kb. 15 ezer m3/d kapacitású telepre javasolták átjuttatni, ám olyan befogadó, amely a vízgyűjtőről kivezette volna, itt sem létezett, ezért a megoldás lekerült a napirendről. A másik sokat vitatott kérdés a meglévő füredi telep megtartása vagy feladása volt. Az akkor 6600 m3/d nagyságú telep ugyanis a parti sáv legszebb helyeinek egyikén volt. Hosszú vajúdás után Füred keleti fele szennyvizének Fűzfőre juttatása mellett döntöttek. Időközben elkészült a révfülöpi telep is, amihez az a sokatmondó történet társul, hogy míg folyt a telep tervezése, a tanácselnök a kijelölt helyet rendre újból és újból felparcelláztatta, így kezdődhetett minden elölről, míg végül a szomszéd település határa zárta le a továbbtologatás lehetőségét. Az ezredforduló előtt adták át a balatoni V-ös számú szennyvíz-elvezetési régió V/l alrégiójának szennyvíztisztító telepét, Nemesgulácson. Mindezeknek köszönhetően a Balaton környéke hazánk egyik legkorszerűbb szennyvíztisztítási régiója lett, hiszen azon telepek esetében, ahol a tisztított szennyvizet a vízgyűjtőről nem tudták kivezetni (Balatonújlak, Keszthely, Ne- mesgulács és Révfülöp), a foszfor és nitrogén eltávolítását is megoldották, sőt, egyes tisztítótelepeken ma már utószűrési technológiai elem, valamint ultraibolya csírátlanítás is üzemel, kiváltva ezzel a klórozás okozta környezetszeny- nyező hatást. A telepek közül utoljára az újlaki telep készült el. Üzembevétele igen problémás volt, mert a rendkívül szigorú kibocsátási határértékek betartását csak nagyon nehezen tudta biztosítani. Ennek oka az volt, hogy a hosszú vezetékben megváltozott a szennyvíz állapota. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a zánkai úttörőtábor részére tervezett tisztítóberendezés volt az első térségben, amely a nitrogént is eltávolította a szennyvízből. E művet az oxidációs árkok hazai atyja, Kőrösmezei László tervezte 1975 táján. Az akarattyai telepet, ahol egyébként kísérletképpen egy előre gyártott elemekből „nedves kötéssel” készített egyesített szennyvíztisztító műtárgy is épült, fel kellett hagyni. Helyette néhány kilométerrel beljebb, Balatonfőkajáron épült
