Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE FENT Csapadékvízvályú LENT Villa belső udvara alatt átvezetett csatorna; Aquincum köztisztasági rendszabálynak nem is tudott megfelelni. Már ebben az időben kialakult, hogy a csatornák megvalósítására pénzügyi és műszaki okok miatt csak jóval később kerülhetett sor. Hasonló példával szolgál Rómában a már említett első csatorna, a Cloaca Maxima késedelmes megvalósítása.20 Pannóniában - a birodalom régebbi tartományaihoz képest egy századdal később - a III. században változott meg a lakosság életmódja, s vált általánossá a lakóházakba történő vízbekötés. A korábbi luxuséletmód ez időre közegészségügyi kérdéssé módosult. A magáncélú vízhasználók részére (koncesszió jelleggel) bevezették a „vízbérlők” által beszedett díjakat, amit a hatóság a kutak és a hálózat védelmére, fenntartására fordított. Minden bizonnyal ebben a szennyvízelvezetés is benne foglaltatott. A vezetékek védelmét (tutela ductuum), karbantartását egyébként törvény szabályozta.21 A közműveket általában a helyi önkormányzatok építtették, azonban nem számított ritkaságnak, hogy a gazdagok saját akaratukból maguk építtettek, vagy - virilis (nagy adófizetői) pozíciójuk megerősítésére, esetleg valamilyen rang elnyerése céljából - hozzájárultak a víz- vagy csatornarendszer létesítéséhez. A mintegy öt évszázados római uralom Pannónia tartományban Kr. után 548- ban ért véget, amikor a longobárdok kaparintották meg a területet. A virágzó Aquincum lassan elnéptelenedett, díszeit, épületeit évezredes por lepte be. A Római Birodalom térvesztése után Pannóniában mind a víz-, mind a szennyvízelvezetés területén hanyatlás következett be. A római kor műszaki vívmányai az idők folyamán az enyészet martalékává váltak. Létezésükről feljegyzésekből és az ásatások során előkerült emlékekből lehet csupán képet alkotni, ugyanakkor egy főhajtással elismerni a kor technikai színvonalát, nagyszerű alkotóinak kiváló munkáját. 20 A Capitolinus, Palatínus és Quirinalis között fekvő egykor mocsaras vidéket Tarquinius Priscus csapolta le nyitott csatornákkal. Ezeknek a csatornáknak a fő ága volt a Cloaca Maxima, amelyet az egyébként meglehetősen nedves terület alatt építették ki, hogy az összegyűjtött csapadék- és talajvizet a Tiberisbe vezesse. Építésének kezdetét Kr. e. 510 körűire teszik. A nagy építkezésben valószínűleg etruszk „mérnököket” alkalmaztak, akik ismerték a boltívet és a boltozatot. 21 Póczy, 1980.
