Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az ország első víziközmű-társulataként megépült ivóvízhálózat dombóvári üzemvezetőségének vezetője id. Szűcs István volt, a kezdeti időszakban az üzemeltetés sikeres irányításába is bekapcsolódott. Az üzemeltetés és építés területén elmúlt csaknem 4 évtized legendás alakja Cser József mérnök volt, aki teljes életpályáját Dombóvár csatornázásának szentelte. A sok apró települést is kiszolgáló vízmüvet - mintegy atyai örökségként - közel tíz éve ifj. Szűcs István szakmérnök igazgatja, aki nem csupán Dombóvár és környéke víziközmüveinek működését, fejlesztését irányítja, hanem országos szervezetek elnökségeiben (Maszesz, Mavíz, Magyar Mérnöki Kamara) is elismert szerepet játszik. JOBBRA Az ország első csigás átemelőjének építése SZOLNOK ES TÉRSÉGE CSATORNÁZÁSA A 19. század második feléig Szolnokon, az ország nagyobb településeihez hasonlóan, nyílt árkos szennyvízelvezetés működött. A város mai értelemben vett csatornázási története az 1880-as évek végén kezdődött. Ekkor épült a már megyeszékhellyé fejlődött Szolnok város első zárt csatornája, amely egészen a II. világháborúig működött. Az 1910-ben üzembe helyezett vízmű hatására jelentős mértékben megnövekedett a vízfogyasztás, ebből következően a szennyvízkibocsátás is, ami szükségessé tette a város legsűrűbben lakott területeinek csatornázását. A szennyvízelvezető rendszer kiépíttetését 1911-ben, a mai Ószolnok belvárosi részén kezdték el. A főgyűjtőcsatorna a Konstantin utcán vonult végig, a város főutcáján a Kossuth Lajos, továbbá a Baross Gábor utcában építették ki a gyűjtőcsatornákat. Az így létesített, egyesített rendszerű hálózat befogadója a Tisza volt.
