Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE csak akkor tekintették véglegesnek, amikor a földmérés, térképezés megtörtént, majd az építendő úthálózatot is kitűzték. A Birodalom - elsősorban hadi célokat szolgáló - főútjai kiváló minőségben, összesen 85 ezer km hosszúságban épültek ki. Minőségükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy mind Európában, mind Észak-Afrikában évszázadokkal a Birodalom szétesése után is még mindig ezeket az utakat használták. CSATORNÁZÁSI EMLÉKEK AZ ÓKORI PANNÓNIÁBAN A római mérnökök az egyszerűbb, ún. ingás szintezőkkel is képesek voltak akár l-2%o-es lejtéseket kitűzni. A bonyolultabb mérésekre használt műszert Cesare Cesaniro rekonstruálta (Como 1521). 19 Carnuntum a mai Alsó- Ausztria tartományban a Morva torkolatánál lévő kelta alapítású település, majd római castrum, amely mellé polgárváros épült. Pannónia kettéosztása után Felső-Pannónia (Pannónia Superior) fővárosa kikötővel. A markomannok elleni háborúk idején (Kr. u. 171-173 között) Marcus Aurelius főhadiszállása volt. A CIVILIZÁCIÓ EXPORTJA Pannónia provincia a Római Birodalom középső részén a Duna és a Száva folyók között, a mai Dunántúlon terült el. A területet Krisztus születése körüli időben, huszonkettedik provinciaként csatolták a Birodalomhoz. Korábban itt kelták, később illírek éltek. A római kor városait jó minőségű belső úthálózat kötötte össze. A nagy birodalmi közutak elsősorban Rómát kötötték össze a tartományi székvárosokkal, a létfontosságú fontosabb csomópontokkal, kikötőkkel. A kiindulási pont (a 0. km) az Augustus császár által a Forum Romanumon elhelyezett milliarium aureum (arany mérföldkő) volt. A Római birodalom és egyben Pannónia északi határául (limes) szolgáló Duna mentén haladt a Birodalom Ny-K irányú főútja. Jelentős volt az É-D irányú felvonulási út is, mely az Adriai-tenger északi kikötővárosát, Aquileát kötötte össze a Duna menti Carnuntummal19 - e Száva mentén hosszan haladó, boros- tyánút néven ismert főútvonal egy rövid szakaszát az egykori Savaria (Szombathely) területén sikerült feltárni és a nagyközönség számára is láthatóvá tenni. A borostyánút mentén indult meg az akkori városiasodás. Az I. században alakultak ki a piachelyek, a katonai táboroktól független kereskedelmi települések, mint pl. Emona (Ljubljana), a Kr. u. 43-ban alapított Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron) stb. A telepített városok előre elkészített várostervek alapján épültek. Ebben alapvetően benne szerepelt a vízellátás, csatornázás, sőt a köztisztaságra való tekintettel a szemét elhelyezése is, bár ez utóbbi kérdésben nem mindig kellő sikerrel. A területen táborozó három, egyenként 6000 katonát magában foglaló légió is részt vett a vezetékek megvédésében, építésében és fenntartásában. A pannóniai limes (határvonal) mentén valamennyi katonai tábor köz- művesítve volt. A magyarországi feltárások ugyanakkor azt is bizonyították, hogy a római kor városai közül a legfejlettebb vízellátással és csatornázással Aquincum (Óbuda) és Savaria (Szombathely) rendelkezett. Az ásatások előre-
