Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

Áramlástani laboratórium Baján

lett. Megindulhatott tehát a főiskolai szintű vízimérnökképzés - megnövelt képzési idővel és a korábbiaknál szigorúbb követelményekkel. A szakstruktúra és a tanulmányi területek arányai változatlanok maradtak, a sikeres záróvizsgát tett hallgatók már üzemmérnöki diplomát kaptak. A végzett hallgatókat várták az ágazat területi szerveinél (12 vízügyi igazgatóság), a víz- és csatornamű-vállalatoknál és a mezőgazdasági üzemeknél. A ’70-es években végzettek között a pályaelhagyás csak a legritkább esetben fordult elő.

A POLLACK-KORSZAK

A következő szervezeti változás dátuma 1979. Ekkor a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola vette át az intézményt. A részben önállóan gazdálkodó egység neve Vízgazdálkodási Intézet lett, a képzés szerkezete és a hallgatói létszámkeret változatlan maradt. Erre az időszakra tehető a szakirányú továbbképzések (főiskolai szintű szakmérnöki kurzusok) alapítása és indítása. A vízépítési, a vízgazdálkodási és környezeti menedzser, a vízrendezési, a vízkezelés-víztisztítási, valamint a csatornázás-szennyvíztisztítási szakmérnöki tanfolyamok a gyakorlatban dolgozó (tervező, üzemeltető) mérnökök szakmai továbbképzését szolgálták. Az OVH támogatásával 1983-ban sikerült jelentősen javítani a gyakorlati képzés infrastrukturális feltételeit. Felépült a már említett félüzemi víztechnológiai telep és a kémiai és a szennyvíz-technológiai laboratórium. A Vízgazdálkodási Intézet a Honvédelmi Minisztériumtól megkapta az egykori bajai kiegészítő parancsnokság épületének kezelői jogát. E belvárosi ingatlanon 25 kollégiumi helyet lehetett kialakítani.

Az 1980-as évek közepétől a bajai vízimérnökképzés sorsát majdnem megpe-