Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az 1954-es keretterv borítója helyen alkalmazták is, ám a sivatagi tevéhez hasonlítható gravitációs eljárással szemben ez a módszer sem tudott különösebben tért hódítani. Az egyik első alkalmazási helyek között található Szentendre város öreghegyi alápincézett területe. A rendszer két legfontosabb eleme a csatlakozó egység és a vákuumgépház Magyarországon alkalmazott változata. A kényszeráramoltatásos rendszer ellenzőinek tábora meglehetősen nagy. A létesítési költségekben való megtakarítást általában senki nem vitatja, ám az üzemeltetést mind gazdasági, mind műszaki szempontból sok kritika éri. A leggyakoribb ellenérv, hogy a térszín közeli fektetés miatt hideg évszakban a szennyvíz oly mértékben lehűl, hogy az már hátrányosan befolyásolja a biológiai folyamatokra alapozott szennyvíztisztítást, vagy előidézheti a már korábban említett, a zsírral kapcsolatos problémák felmerülését. Mindazonáltal a vélemények egységesek abban, hogy a kényszeráramoltatásos eljárások lehetőségét a szennyvíz speciális helyeken történő összegyűjtésénél továbbra sem szabad figyelmen kívül hagyni. A CSATORNÁZÁS HELYZETE AZ 1984-ES VÍZGAZDÁLKODÁSI KERETTERV TÜKRÉBEN 1954-ben elkészült a vízgazdálkodás első teljes körű koncepciója, amelyet 1965- ben követett az Országos és területi vízgazdálkodási keretterv. Az 1960-as évek gyors gazdasági fejlődésével együtt járó vízfelhasználás a vízkészletek nagymértékű kiaknázásához és a szennyvizek mennyiségének növekedéséhez, valamint egyes helyeken a készletek túlterheléséhez, a természeti környezet megváltoztatásához, nem egy esetben romlásához vezetett. A víz iránti szükségletek és a vízkészletek közötti egyensúly fenntartása vagy létrehozása széles körű társadalmi, gazdasági és környezeti vonatkozások révén össztársadalmi érdekké vált. Mindezek indokolttá tették az 1965. évi keretterv felülvizsgálatát az 1970-es évek közepén. Csaknem egy évtizedes munka után, 1984-ben tette közzé az OVH az ország harmadik vízgazdálkodási kerettervét.24 Az 1950-es évek második felében, 1957-ben kidolgoztak egy hosszú távú településfejlesztési tervet, amely hierarchikus rendbe sorolta a hazai településeket. A fejlesztendő kategóriába sorolt városok kiemelt támogatást kaptak, míg a gyakorlatilag elsorvasztásra ítélt települések - mindenekelőtt az egész tanyavilág, de a községek jelentős része is - elesett a támogatástól. 24 Varga, 1984.
