Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
Csatornák régészeti feltárása a knósszoszi palotában rül bizonyítani, akkor az utókor itt talált rá a szennyvízöntözés ősére. Érdekesség, hogy ugyanitt a csatornák elzárását szolgáló szerkezetek is napvilágra kerültek. Az ókori csatornaépítés legfontosabb eleme az égetett cső volt, melynek maradványai lépten-nyomon előbukkannak. A nyilvános vécék a görög világban csak a Kr. e. Ill—II. században, a gümna- szionokban, fürdőkben jelentek meg először. A görög építészeti kultúra magas színvonalának egyik bizonyítéka a Krétán feltárt knósszoszi palota. Megközelítőleg Kr. e. 2000 körül az ún. „palotaépítési korszakban” három helyen - Knósszoszban, Phaisztoszban, Mailiában - igen nagy méretű, többemeletes, bonyolult alaprajzú és elrendezésű paloták épültek. Az ásatásokból kiderült, hogy ezek az épületegyüttesek egyben politikai, közigazgatási, gazdasági és vallási központok voltak. A XVIII. sz. végén megkezdett ásatások során fény derült arra, hogy ezek az épületek vízellátással, szenny- és csapadékvíz-elvezető csatornával rendelkeztek. (A feltárás jelenleg is folyik.) A görög demokráciában alapvető volt a közpénz mindenki számára ellenőrizhető felhasználása. A tervezők kiválasztására magas rangú tisztségviselők tettek, illetve tehettek javaslatot, akiket a városállam tanácsa vita után választott ki. Ezek a kiválasztottak azután kötelesek voltak a tanács előtt „tervismertetést” tartani, ez alapján született meg személyükről a végleges döntés. Bár tervrajzok nem maradtak fenn, de a tanács határozatait kőbe vésték. Az oropo- szi Amphiaraeión-templomnál megtaláltak egy szennyvízcsatornára vonatkozó, kőbe vésett szerződést, amely az alábbiak szerint rögzítette a feltételeket:3 3 Rév, 2007.
