Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 83 tározhatunk meg,melyeknek alapján következtetni tudunk a hibahatárok szőkébb vagy tágabb voltára.Ezeknék a függvényeknek a segitségével tehát tájékozódhatunk afelől, hogy melyik méréssorozat adott pontosabb, megbizha- tóbb és melyik kevésbé pontos értékeket. A hibák nagyságának, a hibahatárok tágabb, illetőleg szükebb voltának jellemzésére leggyakrabban a Lap- lace-féle átlagos hibát és a Gauss-féle középhibát használjuk.

A Laplace-féle átlagos hiba / ^ / a hibák / í / abszolút értékének számtani közepe. Vagyis

J „ (£l)+ (£2)+ -■+ (CnJ /4g/

n

ahol n a mérések száma.

Gauss-féle átlagos hibának / 3 / a hibák négyzetének középértékéből vont négyzetgyököt nevezzük, vagyis

i

1/«/+£**+ ••

• -h 6n 2

V

749/

A hibák értékét, mint említettük, meghatározni nem tudjuk, mert hiszen ehhez a definicidból következőleg ismerni kellene a hibás értéken kivül a hibátlan értéket is. Ezt pedig nem tudjuk meghatározni. Ebből az következik, hogy elvileg sem a Iaplace-féle átlagos hibát, sem pedig a Gauss-féle középhibát nem tudjuk meghatározni.Gyakorlatilag azonban a hibátlan értéket egyenlőnek vesszük a mérési eredmények átlagértékével /ha elegendően nagyszámú mérési eredményünk van/ és ennek figyelembevételével számítjuk a hibák értékeit. Azonban az igy meghatározott hibák nagyságát jellemző függvényt a /49/ egyenlet esetén nem középhibának, hanem szórásnak /angolul standard deviationnek/ vagy középnégyzeteltéresnek nevezzük. A gyakorlatban leginkább ezt az értéket alkalmazzuk.

A hibák «lágyságát /a hibahatárokat/ jellemző függvények ismeretében tájékozódhatunk a mérések pontosságáról. Nyilvánvalóan az a méréssorozat lesz pontosabb, amelynek például a középhibája, illetőleg a szórása kisebb.