Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 153 esetben mérhető kielégítő pontossággal, ha .a bukókhoz való hozzáfolyás vagy a bukóaknába történő beömlés közben keletkezett hullámzást, nagymértékű örvény- lést megszüntetjük.

Ezért a bukóélek elé különböző elrendezésű csillapitőelemeket , lemezeket, rácsokat stb. szoktak helyezni, esetleg a bukó tartályának, vagy medencéjének oldalfalához csatlakozó, a bukólemez előtti térrel közlekedő kis aknában mérik a vizszin magasságát. A 84.ábrán egy laboratóriumi hordozható mérőbukó vázlatát láthatjuk.

cf./ Vizhozammérés Venturi-csatomával

A mérés alapelve: A mérőbukók tárgyalásánál láttuk, hogy avizhozam- mérést tulajdonképpen, .z a körülmény teszi lehetővé, hogy az átbukási magasságot és a vízhozamot bizonyos határok között egyértelmű összefüggés kapcsolja össze. Ez az egyértelmű összefüggés azonban nem áll fenn abban az esetben, amikor, a bukó mögötti, alsó vizszint olyan magas, hogy a bukón átömlő sugár egyetlen szakaszán sem keletkezik rohanó vizmozgás. A- zonban rohanó vizmozgást nemcsak úgy valósíthatunk meg, hogy a csatornába bukógátat építünk, hanem úgy is, hogy a csatornát oldalirányban, esetleg küszöb beépítésével megszükitjük. A szűkület előtt a viz megduzzad, a csökkent átfolyási szelvényen nagyobb sebességgel folyik át, mint a szűkítetten szakaszokon. A szűkített szakaszon rohanó vizmozgás keletkezik, igy a szűkítést követő csatornaszakaszon érvényesülő vizmozgás nem befolyásolja a szűkítés feletti rész vizmozgását /85.ábra/. Az igy összeszü-