Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 150 tett, néhány 100 rf/s nagyságú vízhozam mérésére alkalmas bukóig számos különböző változatukat találjuk.

A laboratóriumi méréseknél leggyakrabban a Bazin-féle és a Thomson- féle bukót használják, de bizonyos esetekben sor kerül a Poncelet-féle vagyaCipoletti-féle bukó használatára is. Különleges célokra használják a lineáris, továbbá a félkör alakú bukókat is.

A Bazin-féle bukó esetén a bukó élének hossza megegyezik a csatorna szélességével, 'tehát a vizsugár oldalirányú szűkítés /kontrakció/ nélkül ömlik át a gáton /79,ábra/. Az átbukó vízhozam kiszámítására a /103/, illetőleg a /104/ vagy a /105/, vagy a szakirodalomban található egyéb képdik. Márpedig h értékét - minthogy a /103/ képletben a 3/2 hatványon szerepel, - lehetőleg pontosan kell mérni. Ugyanis a mérésnél elkövetett hiba is a 3/2 hatványnak megfelelően érezteti hatását.

Kisebb vízhozamoknak aránylag pontos méréséhez a Thomson-fále bukót használjuk. Ennél a vizsugarat oldalirányban összeszükitett nyíláson való átömlésre kényszeritj ük, igy ugyanaz a vízhozam nagyobb átbukási magassággal ömlik át, mint az egyébként azonos méretű, de oldalirányú szűkítés nélküli bukó esetén /80.ábra/.Ennél a bukófajtánál az átömlő vízhozamot a

leteket használhatjuk. Bazin-bu- kóval különböző vízhozamokat mérhetünk, azonban a vízhozam csökkenésével bizonyos határon alul a mérési pontosság egyre inkább csökken,mivel csökken az átbukási magasság. Ennek .mérésében elkövetett hiba £- os értéke a mérendő mennyiség csökkenésével növekeQ =

h'

5/2

/107/