Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 137 ­... . i — ____1__ ^ A h--------------------f T elep — «-------------------* / here szlsze/e. H. hereszhze/e. 1 i 1 itti " 66. ebne képletből számíthatjuk. Tökélete­sebb megoldása a műszernek az, a- melynél a galvanométert irószer- kezettel kapcsolják össze. Végezhető a sebességmérés úgy is, hogy a kijelölt 1 távol­ság végpontjaiban a vegyszernek folyási irány szerint valamely felső szelvényben történő beada­golása után bizonyos időközönként vízmintákat vesznek és megvizs­gálják, hogy a vízmintákban levő vegyszer töménysége hogyan válto­zik az idő függvényében. Ábrázol­va a töménység időbeli változását jellemző görbét mindkét szelvény­re vonatkozólag, a görbék maximá- lis értékeihez tartozó időpontok különbsége az 1 hosszúságú ut megtételéhez szükséges t idő /67.ábra/. Jelzőanyag gyanánt valamely elem rádioaktiv izotópjának oldatát is alkalmazhatjuk. Ebben az esetben az 1 távolság két végpontján egy-egy Geiger-Müller csövet helyezünk el a megfelelő számláló berendezéssel, és segítségükkel vizsgáljuk a viz rádioaktivitásának időbeli változását.Vagy a müsberek maximális ki­térései között eltelt t időt mérjük meg, vagy pedig a rádi«aktivitás mértékének időbeli vál­tozását ábrázoló görbé­ket szerkesztjük meg a 67.ábrán látható módon, és meghatározzuk a gör­bék maximumaihoz tartozó időpontok . különbségét /t/. 67. abra A kémiai sebességmé­

Next

/
Thumbnails
Contents