Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
- 128 ß./ Sebességmérés a statikus és a dinamikus nyomás különbségét mérő műszerekkel A statikus, valamint a dinamikus nyomás különbségét mérő műszereket a hidromechanikai laboratórium vizsgálatoknál széles körben alkalmazzák. Működésűk alapelve: ha egy derékszögben meghajlított cső egyik nyílását a sebesség irányával szembe fordítjuk, benne a viz színe magasabbra emelkedik, mint a melléje állított függőleges helyzetű csőben /57.ábra/. Ezt a jelenséget először Pitot figyelte meg 1732-ben. a jelenség azzal magyarázható, hogy a meghajlított csőbe beáramló viz mozgási energiája /pontosabban: a mozgási energia nagy része/ helyzeti energiává alakul át. Minél nagyobb a viz mozgási energiája, annál nagyobb mértékű a vizszint emelkedése. Az emelkedés mértékének /h/ és a sebességnek /v/ az összefüggését az energia megmaradásának tétele alapján vezethetjük le. Az m tömegű, v sebességgel mozgó folyadék mozgási energiája, s*= ^ m/ 57-äbra. zeti energiává alakul Feltételezve, hogy ez az energia az = mgh helyét /g a nehézségi gyorsulást jelenti/, /88/ Innen v = fi2gh /89/ Azonban tudjuk azt, hogy a mozgási energia nem teljes mértékben alakul át helyzeti energiává, hanem bizonyos részét a cső nyílása környezetében keletkező örvények emésztik fel,tehát a mozgási és a helyzeti energia egyenlővé tétele szigorúan véve nem helyes. A /88/ egyenlet felírásakor elkövetett hibát egy k tényező bevezetésével javítjuk- ki, vagyis a sebességet /v/ a szintkülönbség /hj ismeretében a v = k ^2gh /9o/ képletből számítjuk.
