Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 113 szik körül, ebben a mérés folyamán termosztát vizét áramoltatják. A készülékkel a viszkozitás értéke a szakirodalom adatai szerint 0,1 £ hibával mérhető.

Gázok belső súrlódásának mérésére célszerűen használható a Bankine-féle viszkoziméter /42»ábra/. Ez lényegében az a jelű kapillárisból áll, amely a szélesebb b jelű csővel van összekötve. Ezen két index /d/ van elhelyezve.

Ha a készülékbe az f csapon át egy csepp higanyt juttatunk, majd függőlegesre ál- litva a készüléket a higanyt a b csőbén esni hagyjuk, az eső csepp az alatta levő gázt az a kapillárison átnyomja. Az esés sebessége függ a készülék méreteitől, a higanycsepp súlyától, valamint a készülékben levő gáz viszkozitásától. Megmérve a. cseppnek a felső jeltől az alsó jelig való leesése közben eltelt időt /t/, ismerve a kapilláris cső hosszát /l/ és sugarát /r/, a két jel között levő levegő térfogatát /V/, a csepp súlyát /m/ és a b cső keresztmetszetét /q/t a dinamikai viszkozitást / 1 /, az

f- ÚJ-B& /76/

81 vq

kép] -bői számíthatjuk /g a nehézségi gyorsulást jelöli/.

Az említetteken kivül a laboratóriumokban több, másféle viszkozimétert is alkalmaznak /mint például a Zsu- kovszkij-félét, a folyadékba merült lengő test csillapodási mértékének mérésével viszkozitást mérő viszkozimétert/. Ezeket részletesen nem tárgyaljuk.

42. ábra