Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

I. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok fejlődésének története

- 9 Leonardo da Vinci munkájának folytatásaképpen egyre bővülnek a hid- romechanikal ismeretek. Nemcsak elméleti vizsgálatokat végeznek egyre nagyobb számban egyes kutatók, hanem egyre több mérést, megfigyelést is. Galilei, Torricelli. Pascal megfigyeléseik, méréseik eredményeit matematikai alakba igyekezték foglalni. A viz mozgásával kapcsolatos általános vonatkozású kérdéseket oldottak meg, a különböző méretekben lejátszódó folyamatok hasonlóságával nem íoglalkoztak.Munkásságuk eredményeinek legnagyobb része a hidromechanika további fejlődésének alapját jelentette, bár voltak olyan megállapításaik is, amelyek azóta elavultak. így például Galilei kisérleti eredményeket figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy a folyadékban mozgó test áramlási ellenállása a sebesség első hatványával arányos. Mai ismereteink szerint ez az arányosság a sebesség második hatványára vonatkozólag érvényes. Erre a megállapitásra kisérleti eredmények alapján először Huyghens jutott, majd Newton elméleti utón is igazolta.

A különböző méretekben lejátszódó .jelenségek jellemző mennyiségei közötti kapcsolat kérdésével elméleti utón először I.Newton /1642-1727/ foglalkozott. 1687-ben megjelent Philosophise Naturális Principia Mathematics cimü munkájában felveti azt a kérdést, hogy mi a kritériuma két rendszer mechanikai hasonlóságának. A kérdésre annak az alaptételnek levezetésével felel, amely szerint két rendszer mechanikai hasonlóságának a geometriai hasonlóságon kivül szükséges feltétele még az is, hogy a megfelelő idők, erők és tömegek viszonya állandó legyen. Newton-tói származik, bár igen gyakran nem az ő, hanem W.Froude nevével kapcsolatosan emlitik, az un. megfelelő sebességek törvénye is, amely a nehézségi erő hatására létrejött, egymáshoz hasonló mozgások megfelelő sebességei közötti viszonyt fejezi ki. Newton, annak ellenére, hogy a mechanikai hasonlóság törvényét szabatosan megfogalmazta,nem mutatott rá azokra a gyakorlati feladatokra,amelyeknek megoldásánál törvényét alkalmazni lehetne.

Newton munkásságát mövető időszakban a hidromechanikai ismeretek szerzésének tapasztalati módszere az elméleti,matematikai módszer mellett bizonyos mértékig háttérbe szorul,bár ebben az időszakban is végeztek kísérleteket.A fejlődésnek ezt az irányát főképpen D.Bernoulli /17oo-1783/, L.Euler /17o7-1783/, d’Alembert /1717-1783/, A.L.Cauchy /1789-1857/ és J.L.Lagrange /1736-1813/ munkássága jelöli.Érdemes megemliteni, hogy Ang-