Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
-415.7 A résiszapok vizsgálatával szerzett ____tapasztalatok A résfalkészitéssel kapcsolatosan végzett résiszapvizsgálatok a vizsgálat célja szerint két nagy csoportra oszthatók: Nyersanyagot kell vizsgálni, amelyből résiszapot szándékoznak késziteni. Kész résiszapot kell vizsgálni. A nyersanyagvizsgálatnál a kérdés rendszerint az, hogy az adott anyagból készithető- 3 résiszap bizonyos körülmények közötti réseléshez, ha igen, milyen módon aktiválják, mi a legkedvezőbb aktiválószer mennyiség, és milyen töménységben használják. A résiszapot a munka során folyamatosan vizsgálják. Különösen gondos vizsgálatot kell végezni akkor, ha valamilyen rendellenességet tapasztalnak /koagulálás, omlás stb,/. A vizsgálatok során mindkét esetben meghatározzák a viszkozitást, a tixotróp tulajdonságot, a vizleadést, az iszaplepényvastagságot, a stabilitást, a fajsúlyt és a pH értéket. Az eddig elvégzett több ezer vizsgálat eredményeinek tanulmányozása és a disszertáció bPn közölt mérési adatok tanúsitják, hogy a vizsgálatok módszerének megállapitásánál az a- lábbiakat kell figyelembe venni: A vizsgálati eljárást javitani kell. Ugyanis az azonos anyagból készitett résiszapok tulajdonságai sok esetben igen különbözők. Ennek csupán egyik oka lehet az anyag egyenlőt - lensége. Véleményünk szerint feltétlenül szerepet játszik az eredmények különbözőségében a vizsgálati mód nem kielégitő volta is. Az eddiginél sokkal pontosabban kell az időt feljegyezni. A résiszapok minősége u- gyanis nagymértékben változik az idő folyamán. Igen sok esetben, főleg a kész résiszar vizsgálatánál, a jellegzetes időpontokat /keverés, pihenés,fölhasználás, mintavétel stb./nem állapítják meg a szükséges pontossággal. Ugyancsak fontos az anyag disz pergálásának módja is. A vizsgálataink sorén ennek a- zonossága még laboratóriumban sem biztosítható a különböző anyagok vizsgálata folyamán.Az é- pitkezéseken pedig a diszpergólás módjában számottevő eltérések lehetségesek. Ennek a körülménynek például igen lényeges szerepe van a diszpergálószer legkedvezőbb mennyiségének meghatározásakor. Ezeket a kérdéseket a jövőben külön-külön részletesen tanulmányozni kell és a jelenlegi vizsgálati eljárást módosítani szükséges. A résiszapok összetételének meghatározására végzett kísérletek eredményei alspjái megállapíthatjuk, hogy a róselési feladatok többségében a F-jelü bentonitból készitett résiszap megfelel. Csupán különleges esetben lehet szükség kolloid bentonit alkalmazására. Ha a gazdaságossági szempontok indokolttá teszik bányabentonit, vagy agyag alkalmazásét, akkor az aktiválás legcélszerűbben szódával végezhető. Szívó rendszerű réselőgép alkalmazása esetén a használható résiszap fajsúlya 1,25 g/cm^-nél nagyobb nem lehet. Markoló rendszerű réselőgépre vonatkozóan ehhez hasonló iszap fajsúly határérték nincs. ( y « r
