Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
-40vetkezőképpen határozható meg: A + B ~C~ 27. A nomogram használatára az előzőkben már kidolgozott harmadik esetet mutatjuk be, amikor a példában szereplő talajban / T- 2,0 g/cm^, 0’ = 30°/ a rés mélysége 30 m,a talajviz 2 m mélyen van, a résiszap magassága pedig a tereppel azonos. A 32.ábrából A = 0,665, 28 a 33.ábrából, mivel m = ^ = 0,934, B = 0,575 , a 34.ábrából pedig /n = 1 / C = 1,0 . A 27.összefüggés alapján tehát 0,665 + 0,575 1,240 /r = T7Ö = í = 1,24 g/cm5. ■ 5.6.1 Megjegyzések a résiszappal megtámasztott résoldalfal állékonyságával kapcsolatosan 5.6.1.1 A résfal állékonyságát vizsgáló kutatók többsége a szükséges iszapfaj- júly keresésében látja a feladat megoldását. Pedig az eddigi eredmények bebizonyitották, hogy a rés oldalfalainak állékonysága elsősorban résiszap-minőségi kérdés. A fajsúly csak annyiban ható tényező, amennyire az a résiszapminőséggel összefüggésben van. Ismeretes viszont, hogy a résiszapok minőségét a fajsúly nem jellemzi egyértelműén. A minőség leirásához a fajsúlyon ki- vül még egyéb jellemzők /pl. a viszkozitás, a tixotróp tulajdonság, a pH érték, a stabilitás stb./ is szükségesek. Ha ugyanis a résiszap minőségét a rés oldalfalai állékonyságánák vizsgáltánál figyelmen kivül hagynánk és csupán a nyomások okozta erőhatásokat vennénk figyelembe,sok eset - ben kézenfekvő volna az a megoldás, hogy a számítással meghatározott 1,04-1,2 g/cm^-es fajsúlyú résiszap nyomását a résbe juttatott viz szintjének emelésével biztosítsuk. A gyakorlat bebizonyította, hogy résiszap helyett vizzel réselni tartósan nem lehet. Sőt a viznél jóval nagyobb fajsúlyú folyadékkal sem lehet a rés oldalfalait megtámasztani, ha a folyadék nem viszkózus és nincs tixotróp tulajdonsága. Tehát ahhoz, hogy a résiszap a feladatát teljes mértékben biztonságosan ellássa , az szükséges, hogy elsősorban viszkózus, tixotróp, stabil, stb. legyen. 5.6.1.2 A rés oldalfalainak állékonyságára vonatkozó számításokkal meghatároz - ható a résiszap szükséges fajsúlya. Ezzel kapcsolatosan két tényezőt kell minden esetben figyelembe venni. A számított fajsúly nem a tiszta, hanem a munka folyamál már szennyeződött résiszap fajsúlya. /A kétféle iszapfajsúly között általában 10-20 % különbség van./ Éppen ezért a résiszap keverésekor már számítani kell az iszapszennyeződés várható mértékére, és az iszapot annak megfelelően kisebb fajsúlyúra kell keverni. A számított résiszapfajsúly a réselés időtartamára vonatkozik. A réselés után,a- mikor a rés oldalfalait iszaplepény fedi, a számítottnál lényegesen kisebb fajsúlyú résiszappal is megtámasztható a rés oldalfala. Ez a tény főleg betonozási szempontból fontos.
