Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
5.2.3.2 CMC /karboximetilcellulóz/. A viszkozitás növelésére használatos anyag. Segítségével a rásiszap viszkozitása számottevő mértékben növelhető úgy, hogy az iszap fajsúlya és tixotróp tulajdonsága alig változik. Kétféle - alacsony /20-1000 cP/ és normál viszkozitású /1000-4000 cP/ - minőségben kapható. A viszkozitásra közölt számértékek 5 %-os oldatra vo- natkoznak. Résiszapkészitésnél a szokásos adagja: 2-4 kg/zagym . Mivel a CMC szerves anyag , vizben /résiszapban/ oldva hosszú ideig nem tárolható, mert megromlik. Alkalmazása résiszap - készítéshez csak különleges esetben javasolható részben azért, mert drága, másrészt pedig általában a bentonit mennyiségének növelésével, illetőleg minőségének megválasztásával elárhe - tők azok a viszkozitásértékek, amelyekre réselésnél szükség lehet. 5.3 A résiszapkészités A résiszap készítésekor a vizet, valamilyen kőzetféleséget /bentonitot, agyagot/ós az esetleg szükséges egyéb anyagokat /szódát, CMC-t stb./ úgy kevernek össze, hogy azok homogén diszperziót alkossanak. A résiszapkészités alábbi három alapesete különböztethető meg: Résiszapkészités üzemben előkészített /kolloid-és "F" jelű/ bentonitból, közvetlenül a bányából származó /istenmezejei-, mádi stb./ bentonitból,valamint agyagból. A résiszapot vagy a réselési munkahely közelében, vagy attól távolabb készitik.Az u- tóbbi eset főleg akkor fordul elő, ha egy telepnek több réselőgépet kell iszappal ellátnia.Ha több réselőgép dolgozik egymástól viszonylag nem nagy távolságban, célszerűbb központi rési - szapkészitő telep üzemeltetése. A résiszap töménységét általában súlyszázalákban fejezik ki, vagyis a töménység a résiszapban levő kőzet súlyának és a résiszap súlyénak százzal szorzott hányadosa. / Például 6 %-os töménységű résiszap 6 % szilárd alkotórészt és 94 % vizet tartalmaz.A számitésoknál egy liter viz súlya 1 kg-nak vehető./ A szilárd alkotórész mennyisége mindig a száraz anyag sú - lyát jelöli. A résiszap készítésénél használatos kőzet nedvességtartalmát minden esetben figye lembe kell venni; vagy úgy, hogy az egyszerre kevert adag vízmennyiségét csökkentik, vagy pedig úgy, hogy a természetes állapotú /nedves/ szilárd alkotórész mennyiségét növelik. Az iszapkeverőgép üzemi jellemzői következtében általában gazdaságosabb a riseléshez szükségesnél töményebb iszapot keverni. Ez a töményebb iszap a felhasználós előtt a szivattú- zá8kor vízzel hígítható. A keverést addig kell folytatni, amig a résiszapban apró - még nem diszpergálódott - bentonitszemcsék vannak. A szilárd bentonitszemcsék - rövid keverés után - némelykor nehezen különböztethetők meg a nem diszpergálható szennyeződésektől. Ugyanis még hosszabb keverés u - tán is a bentonitszemcséknél lényegesen nehezebben diszpergálható egyéb ásványok és kőzetek apró szemcséi sok esetben optikailag azonosak a még nem kellőképpen diszpergálódott bentonit- szemcsékkel. A keverés közben végzett ülepitési próba jól tájékoztat a további keverés szükségességéről. Az ülepitési próbát célszerű 1-2 %-os töménységűre hígított résiszappal végez - ni, mert a kis töménységű szuazpenzióban levő szilárd szemcsék gyorsabban ülepszenek, A vizet és a szilárd anyagot az anyag minőségétől függően különböző keverőgépekben , /Ceglédi,Beacédisz-keverő, stb./ vagy szivattyúval keverik össze [144]. 5.3.1 A rásiszap minőségének ellenőrzése A résiszap minőségét ellenőrizni kell a keverés folyamán és felhasználás közben.
