Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
4. Szivárgásgátlás belső réteggel
-20A vízzáró falakat két nagy csoportba, a cölöpfalak és a résfalak csoportjába sorolhatjuk. A cölöpfal Egymáshoz alkotójuk mentén csatlakozó vagy egymásba metsződé! cölöpökből álló fal.A cölöpfal mindkét oldala tehát hullámos /nem sík/ felület. Résfalnak a talajba mélyített rések vízzáró anyaggal való kitöltésével létesített falat nevezzük. A résfal, sinóiteít oldala tehát elvileg sík és nem hullámos, mint acölöpfal oldala. A cölöpfalak és résfalak gyakorlati használata előtt, ha a talajban nagyobb felü - létén szivárgó viz útját kellett meggátolni, a legtöbb esetben szádfalakból készítettek föld alatti falat.A szádpallókat főleg veréssel, esetleg vibrálással vagy még ritkábban öblítéssel juttatták a talajba. Ennek a megoldásnak drágaságán túl hátránya még, hogy az egyes pallók egymáshoz kapcsolása nincs úgy megoldva, hogy a belőlük készített falak vizzáróak legyenek. A nem megfelelő mértékű vízzárás a csatlakozási pontatlanságokon kívül a lejuttatási nehézségekkel is magyarázható. Ezeket a nehézségeket oldotta meg 1920-ban Lampl Hugó szaba - dalma [123], aki valószínűleg a világon elsőnek dolgozta ki az egymásba metsződő agyagcölöpökből álló vízzáró fal készítésének módját. Eljárása szerint a cölöpök átmérője a mélységtől függően 15-4o cm. A fúrást béléscsővel végzik, s a kész furatot sűrű agyagpéppel töltik ki. A kitöltés folyamán a béléscső - vet fokozatosan visszahúzzák. Először néhány méter vízszintes hosszban minden második cölö - pöt építik meg, majd a következő lépésként készítik el a közbenső cölöpöket. Az egyes furatokat alaprajzilag úgy helyezik el, hogy azok egymásba metsződjenek /2.ábra/. Veder 1935 és 1938 között Olaszországban, Svájcban és Franciaországban számos munkahelyen alkalmazott egy alkotó mentén érintkező, béléscső védelme alatt, fúrással készített betoncölöpökből álló szivárgásgátló falat 124 . A cölöpsor cölöpéi között majdnem minden esetben maradt kisebb-nagyobb rés, amelyen keresztül számottevő mennyiségű viz azivárgott át. Ennek az úttörő eljárásnak továbbfejlesztését jelentette a mélyfúrásoknál alkalmazott fúróiszap használata, amelynek feladata a furat oldalának megtámasztása. Ezzel az eljárással nagy mennyiségű béléscső beépitése vált szükségtelenné. Fúróiszappal sikerült első Ízben teljesen vízzáró cölöpfalat készíteni. Az elért siker következtében egymás után dolgoztak ki újabb ás újabb cölöpfal-,il letőleg résfal-készitési eljárásokat. Az 50-es években olyan gépeket - úgynevezett résfelkészítő gépeket - szerkesztettek, amelyekkel nem hullámos, hanem többé-kevésbé sima oldalfalú, viszonylag keskeny /0,4-1,0 m/ és mély /30-50 m/ rés készíthető. A rések oldalfalait a résnek a fal anyagával való kitöltéséig ugyancsak bentonit diszperzióval támasztják meg [l25 ] A cölöpfal tehát a résiszapkészitéshez vezető utón csupán egy fejlődési szakasz volt. Ma már főleg résfalakat készítenek. 4.6.2 Vízzáró fal készítési eljárások 4.6.2.1 Cölöpfal készitése A cölöpfalat fúrással, fúrással és markolással, vizöblitéses eljárással készítik.
