Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)

3. Szivárgásgátlás külső réteggel

-4Az ékelt kőburkolat fektetésénél a köveket mér némileg megmunkálják /idomítják/ a kövek közötti üregeket ékalakű kövekkel töltik ki, amelyeket az alakjuk miatt a már burkolatból már nem lehet kiszedni.

Az idomitottkö-burkolat készítéséhez a köveket minden oldalukon némileg alakítják, a

vagdaltkó-burkolathoz pedig már durván megfaragják.

A kőburkolat készítéséhez használható kövekre vonatkozó előírásokat és a statikai méretezés szabályait szabványok tartalmazzák [2, 3, 4, 5, 6, llő] .

3.1.1.2 Téglaburkolat

A kőburkolathoz hasonlóan már az ókorban is használták a téglát csatornák burkolására. Melegégövi országokban még ma is elterjedten alkalmazott burkolatfajta. Magyarországon szivárgásgátló rétegként - csupán kísérleti céllal - a tiszafüredi öntözőrendszerben alkal - mázták. Itt kétféle megoldást próbáltak ki.

Az egyik esetben vasbeton bordák közé, habarcsba rakták a téglákat, a külső felületet bitumen szigetelő réteggel vonták be, a másik kísérleti szakaszon pedig a burkolat élére állított, aszfalthabarcsba rakott téglából készült. Erre a rétegre még kb. 1 cm vastag,kétrétegű jutaszövet betétes aszfalt szigetelő réteget helyeztek.

Az első burkolat néhány éven belül tönkrement, a második tiz évig kifogástalan volt, majd rohamosan romlani kezdett. Hazánkban erről a két próbálkozásról tudunk, amelynél tégla- burkolatot szivárgásgátlásra is megkíséreltek használni.

Mivel a téglaburkolatot az ismételt kiszáradás-nedvesedés és a fagyás - fölmelegedés gyorsan megrongálja, szivárgésgátló burkolatként nem javasolható. Amint a kísérletek is bizonyították, még az említett hatásoktól némileg védve sem bizonyult hosszabb idő alatt megfelelőnek. Téglaburkolatnak szivárgásgátló rétegként való alkalmazására csak egészen kivételes e- setben kerülhet sor. A téglák minőségére vonatkozóan a szabványok tartalmaznak előírásokat [7, 8 , 9 , 10 , 11 , 12J .

3.1.1.3 Betonburkolat

Az utóbbi évekig a vízépítés legelterjedtebben épített szivárgásgátló burkolata a betonburkolat volt. Viszonylag nagy építési költsége ellenére való elterjedésének az a magyarázata, hogy a gyakorlati igényeknek megfelelő mértékig vízzáró a koncentrált erőhatásokkal, viznyomással /mindkét oldali viznyomással/, a viz és a hordalék koptató hatásával,növények és férgek rongálásával, többszöri kiszáradás-átnedvesedéssel,fagyás-fölmelegedéssel, sőt még többfajta vegyi hatással szemben is ellenálló. Ennyi jó tulajdonsága igen kevés burkolatnak van. Ez a magyarázata annak, hogy még a nagy építési költségei ellenére is kiterjedten alkalmazzák szivárgésgátló burkolatként.

Kezdetben nagy, összefüggő részeket készítettek betonból. Nagy költségük és a kedvezőtlen tapasztalatok /sok esetben összerepedeztek/ miatt osztóhézagokkal szakították meg az összefüggő betonfelületet. Ennél is kedvezőbb a kis betonlapokból készült burkolat. Az osztóhézagok, illetőleg a lapok alkalmazása a burkolat vastagságának számottevő csökkentését teszi lehetővé.

Mindhárom féle megoldásra számos hazai példa található.

Például tágulási hézagok nélküli összefüggő betonburkolat készült a szegedi belvízi öblözet fehértó-majsai főcsatornájának Szatymaz határában levő szakaszán. A közel 12ofln hosz■X

szú, 20 cm vastag 300 kg/nr portlandcement adagolású betonból készült burkolatot 5o cm vastag kavicságyazatra helyezték. A trapézszelvényű burkolat fenékszélessége 4 m, magassága 1,5 m, a rézsűk hajlása pedig 1:1. Az 1941-ben megépített burkolat 15 évig hibamentes volt.

Ezt a példát azért említettük meg, mert az utóbbi időben egyre szélesebb körben terjed az a hiedelem, hogy nagy összefüggő betonszerkezetek nem építhetők, mert azok rövid idő múlva tönkre mennek. Kétségtelen, hogy sok példát lehetne felhozni a meghigásodott monolit burkolatokra. Ezek a hibák azonban rendszerint vagy tervezési, vagy pedig építési hiányossá -