Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
5. Természetes vízfolyások szabályozása
zatosan növekvő sugárral kell megtervezni. Gyakorlati szempontból azonban nem szükséges állandóan növekvő, ill. csökkenő görbületeket tervezni, a célnak a kosárgörbe teljesen megfelelő. A kanyarulatokban való vezetés kemény fenekű folyóknál is célszerű, mert a levonuló hordalékot igy könnyebben tudjuk ellenőrizni, a : zátonyok esetleges keletkezése ismert helyen megy végbe, és kijelölhetjük a partnak azokat a részeit, amelyet az oldalirányú erózió ellen védeni kell. A sodorvonal a sima, meredek partokhoz közelebb húzódik, az érdes nagyobb ellenállású mederrészektől pedig távolabb kerül. Ezért a domború oldalon olyan müveket alkalmazunk, amelyik az ellenállást növeli, a medret érdesiti, viszont a homorú oldalon olyan müveket kell alkalmazni, amelyek csökkentik az ellenállást és elősegítik a sodorvonalnak a homorú oldal közelében való kialakulását. A folyók kanyarulatainak rövidítésénél figyelembe kell venni a meder rövidülését és ennek következtében az esések növekedését. A növekvő eséseknek megfelelően élénk hordalékmozgás indulhat meg az ilyen módon szabályozott folyónál és általában medermélyülésre kell számítani. 5.22 A szabályozási művek A folyószabályozás müvei két főcsoportba, a hosszirányú- és a ke- resztirányu müvek csoportjába oszthatók. Ez az elnevezés arra utal, hogy egyes müvek közel párhuzamosak, ill. közel merőlegesek a sodorvonalra. A hosszirányú müvek (lásd 71. ábra) a vezetőmű, amelyet akkor alkalmazunk, ha a tervezett partvonal a meglevő meder területére esik,- a depónia, amelyet akkor alkalmazunk, ha 3 tervezett partvonal kívül kerül a meglévő meder területén, - a partbiztositás, amellyel egy jő helyzetben levő medret akarunk rögzíteni. Mindezeket a müveket csak a homorú oldalon alkalmazzuk. A hosszirányú müvekhez soroljuk még a meder átmetszést is, amikor a folyó tulfejlett kanyarját rövidítjük le. A keresztirányú müvek a domború'oldalon alkalmazott sarkantyúk, a vezetőmüvek és a part közötti meder elzárására szolgáló bekötőgátak és mederelzárások. A keresztirányú müvekhez soroljuk még a különböző iszapoltató müveket, amilyenek a rőzse sövények, a rőzse sátor, bomás rőzsehengerek. A folyószabályozásnak eszköze még a kotrás is. A múltban a kotrást a gépi munka drágasága és megfelelő kotrőkapacitás hiánya miatt, általában igen ritkán alkalmazták. Ma nagyobb szerepet kap a kotrás különösen ott, ahol építőanyag kitermelésével lehet összekötni. A szabályozási müvek építésénél és tervezésénél fontos szerepet játszik az építési vizszint. Általában a leggazdaságosabb a müveket kis- viz mellett megépíteni, mert ekkor a viz alatt épülő rész mennyisége kevesebb.- 96 /
