Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

4. Vízfolyások rendezése

rokban létrejövő csavarvonalszerti áramlás a kevés hordalékot nem tud­ja olyan zátonnyá összetőlni a domború oldalon, amely a kanyar továb­bi fejlődését elősegítené). A széles lapos medernek hátránya, hogy a jéglevonulást nehezíti és a nagy vízfelület a jégképződést elősegíti. Gerjen és az országhatár között (1521-1432 fkm) a Duna medre új­ra kanyargós lesz, a mederanyag és a hordalék is finom homok. A fo­lyó igyekszik esését a finom hordaléknak megfelelően a hosszúság növe­lésével csökkenteni. Ezen a szakaszon az átvágások és a folyószabályo­zások következtében lassú mélyülés tapasztalható. A Tisza folyó hordalékának megfelelő szemcseösszetételü anyagban folyik, tehát medre kanyargós, a durva kavics hiányában kemény fedőré- tegü meder nem alakult ki. A folyó kanyarulatait addig növeli, amig az esése lecsökken arra a minimális értékre, amelynél az érkező és a to- vábbszállitott hordalékanyag egyenlő. Hasonlóképpen viselkedik a Rába is, bár itt a hordalék durva ka­vics, azonban a hordalékmozgatő erő alkalmas és elég nagy arra, hogy a hordalék legdurvább szemeit is tovább vigye. Tehát kemény fedőréteg nem alakulhat ki és a folyó erősen kanyarog. 88

Next

/
Thumbnails
Contents