Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

4. Vízfolyások rendezése

ban ez csak bizonyos magasságig megy és ugyanakkor a felfelé áramló vizben leülepedő lebegő hordalék is a domború part mellett rakódik le.

A homorú parton viszont a lefelé áramló viz könnyen elragadja a hordalékszemcséket és sodorja tovább a domború part felé. így a homorú partot a viz állandóan koptatja, mossa, és itt kimélyiti a medret. Az igy felragadott hordalékot a domború parton rakja le. Ez az áramlás hozzáadódik a folyó hosszirányú sebességéhez és igy a két inflexió között csavarvonalszerü mozgás alakul ki és a folyó az egyik partról elragadott hordalékot sokkal lejebb, esetleg a következő kanyarban rakja csak le, azonban mindig a domború oldalon.

4.33 A folyókanyarok helyszínrajzi kialakulása

A csavarvonalszerü áramlás a hordalékot a homorú partról felszedve a domború part felé tólja el. A tapasztalat szerint a homorú partnak ilyen módon való elhordása a legerősebb a tetőpont: alatt valamivel, és az infelxiő felé fokozatosan csökken. Ugyanakkor a domború part állandóan növekszik és befelé tolódik a mederbe. Ennek hatására a folyókanyarok lassan eltolódnak és lefelé vándorolnak. Eközben a meder legmélyebb vonala a homorú part közelében alakul ki és ennek következtében a sodorvonal is mindig a kanyar homorú oldala közelében van. A sodorvonal ugyanis mindig a partvonaltól lehetőleg távol alakul ki, mert itt van meg a vizrészecskéknek a legnagyobb lehetősége arra, hogy akadálytalanul, tehát gyorsan folyjanak. Nem a sodorvonal alakítja ki a mélységet, hanem a legnagyobb mélységek fölé helyeződik a sodorvonal. A csavarvonalszerü áramlás kialakulása kanyarodókban érthetővé teszi, hogy laza üledékes kőzetekben, vagy saját hordalékukban beágyazott folyók miért kanyarognak, ill. egyenesre mesterségesen kiásott medrüket is rövidesen kanyargóssá teszik (62. és 63. ábrák). A 64. ábrán látható, egyenes folyószakaszba a balparton keletkezett partomlás, vagy folyóba került akadály miatt az áramvonalak párhuzamossága megszűnt és a fellépő csavaráram hatására a balpart kiöblösödött, majd a vissza- kanyaradó áramvonalak ellenkező irányú csavaráramlást idéztek elő és az öblösödés alatt ezért a bal parton zátony rakódott le. így tehát már egy kanyar és ellenkanyar keletkezett, amelyből azonban az áramvonalak az egyenesbe megint csak egy kanayarodóval tudnak bejutni. Tehát az egyszer megbontott egyenesvonalu labilis egynesulyt a folyó többé fenntartani nem tudja és az előző bekezdés szerint mind nagyobb és nagyobb kanyarokat épit ki. A kanyarok lassan felfejlődnek és a folyóvölgyben lefelé vándorolnak. A kanyarok növekedésével arányosan csökken a folyó esése, mindaddig, ameddig a kanyargó folyó a csökkenő esés mellett a medrét eléggé kiépíteni nem tudja az árvizek levezetésére. Ilyen esetben a tulfejlett kanyar átszakad, és a folyó hossza újra rövidül (63. ábra).- 83 -