Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
4. Vízfolyások rendezése
Az élő növényi burkolatok teljes hatásukban csak a meggyökere- sedés, ill. a vesszők kihatjása után érvényesülnek. Nem alkalmazhatók olyan helyen, ahol huzamosabb ideig vannak vizboritásnak kitéve. Elsősorban tehát ott célszerűek, ahol a csapadékvíz elsodrő ereje ellen kell megvédeni a rézsűt. Holt növényi burkolatokat viz alatt is alkalmazhatunk, vagy a rézsűnek olyan részein, amelyek gyakran kapnak vizet huzamosabb ideig. A holt rőzseburkolatnál vastagabb rétegben teritjük a földre a rőzsét, amely ebben az esetben lehet szárazabb is, az épités ideje nincs a tavaszi időponthoz kötve, viszont a rőzsétől nem kívánjuk, hogy kihajtson, vagy meggyökeresedjék. Holt rőzseburkolatot mutat az 52. ábra, ahol a vastagabb rőzseteritést, amelyben a rőzsét esésvonal irányban helyezzük él vízszintesen fektetett rőzsekolbászokkal szorítjuk le. A rőzsekolbá- szok rögzítésére un. füles karók szolgálnak. Az egész terítést földdel borítjuk be, alsó szélén célszerű kőszórással biztosítani az alámosás ellen. Terméskő burkolatok általában a vízlépcsők után közvetlenül, vagy azt megelőzően kerülnek alkalmazásra a vizmosásmegkötés most tárgyalt módjánál. Igyekezni kell a környékben található kőhulladékokat, vagy a vízmosásban található köveket összegyűjteni, mert a vízmosásba történő anyagszállítás igen költséges és igy nagy mennyiségben terméskövet az építéshez csak nagyobb gazdasági áldozatok árán lehet felhasználni. A terméskő burkolatok különböző fajtáit az 53. ábra mutatja metszetben. 74 Rozsé térítés Rozsekolbasz FöldterI tés Füleskaró Rőzseterités
